Lord Cecil:
A lázadókról kell, királynőm, bölcsen döntenünk!
Hisz nem biztos, hogy ellenünk van mind, ki nincs velünk...
Oly könnyen lázba hozható a züllött csőcselék!
De néhány úri gesztus, s a lelke már tiéd!
Kolbász és korbács, ha jól alkalmazod,
Lecsendesíti az alattvalót!
Hóhér kezére add, ki trónusodra tört!
De ráció legyen az úr az érzelmek fölött!
Hatalmad oszlopára tűzd a lázadó fejét,
S a félelemtől meghajol a szolgalelkű nép!
Essex grófja bókolt a koronád előtt,
De hátad mögött gúnyolt, mint görbe testű nőt!
Erzsébet:
Térdelt előttem a gaz, és esküdözött, hogy imád!
És azt kívánta volna tőlem, a koronám adjam át!
Essex, halál rád!
Udvarmester:
Felséges asszonyom! Egy bizonyos William Shakespeare nevezetű személy a legalázatosabban esedezik, hogy színed előtt megjelenhessen!
Erzsébet: (Magában)
Ó, Will! Csak a színházban vagy zseni. Mily rosszul időzítetted látogatásodat!
(Fennhangon) Nem tudjuk fogadni az urat. Majd alkalmas időben értesítjük határozatunkról.
|
|