Erzsébet:
Kell a kenyér, de cirkusz is fontos a népnek.
Mi tudjuk, a kultúra kincs és nemzeti érdek.
Kell, ami szép, ami józan ésszel lelkesít és felemel,
És hirdeti annyi viszály után, hogy e földön győznünk kell.
Kell a dal és a szó, amit érez a lélek,
Hogy győz az erény, és a bűnöst eléri a végzet.
Kell, ami szép, ami józan ésszel lelkesít és felemel,
Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!
Will:
Királynőm, ez a szózat szemembe könnyeket csal.
Bocsásd nekem meg, ha néha másról is szól a dal!
Erzsébet:
Hej, William Shakespeare, légy barátunk!
Egy ország súlyos helyzete nyomja a vállunk.
Kell, ami szép, ami józan ésszel lelkesít és felemel,
De mi szent ügyeket kigúnyol s lejárat, azt nem tűrjük el.
Ó, Will, ez a te hazád!
Hallgass rám és büszke lesz rád!
Hagyd el a lázadozó ördögöket!
Írj erényes műveket!
Ó, Will, ne légy szertelen!
Tedd túl magad az érzelmeken!
A gyarló esendőség nem méltó hozzád.
Ó, Will, légy jó, s a hazád büszke lesz tereád!
Will:
Királynő szólt, ez itt a főszerep,
Ki ellentmond, az csak bolond lehet.
Kórus:
Isten, óvd a királynőt, édes Angliát!
Fényes bölcsesség, szűzi erény.
Óvd a szívét, szerepét!
Oltalmazd őt, koronánk erejét! |
|