Darklin:
Ó, édes jó uram, bocsáss meg nekem,
A szívem nyugtalan és zaklatott.
Forsir:
Nincs mitől félned, forróvérű angyalom,
Csak ölelj át, a többiről majd én gondoskodom!
Darklin:
A színház mellett jöttem, s halottat láttam!
Véletlen jártam arra, esküszöm!
Forsir:
Talán csak próba volt egy útszéli előadáshoz.
Darklin:
Félek, és ölelkezni sincs erőm.
Forsir:
Mondtam már, drága, a színház világa
Elzüllött társaság, nem való neked!
Sötét nyomorban éltél, de pártfogásom által
Fölöttük állsz most, ezt többé ne feledd!
Darklin:
Ó, jó uram, tudom, hogy hálával tartozom...
Forsir:
Hát jöjj, és tárd ki szíved, angyalom!
Razor:
Uram, a megbízást teljesítettem,
A varázsló, Christopher Marlowe halott.
Véletlen baleset mulatság közben...
Remélem, illő jutalmat kapok!
Forsir:
Pénzért ölik egymást, egyik a másikát,
Így néz ki tehát a színházi világ!
Takarodj innen, te gyilkos pióca,
Vagy te is lógni fogsz, akasztófavirág!
Egy erszényt dob Razornak, aki sietve távozik.
Nincs már tisztesség, csak játék a hatalom,
Vad marakodás gazdátlan birtokon.
Hipokriták az álnok törtetők,
S a hamisság erény, ó, kárhozott idők!
Ma már a stílusérzék nem számít semmit.
Hol van az a régi erkölcs, ami védi?
Ez már az újgazdagok rongyrázó bálja.
Hol van itt az elegancia?
Egy régi úr, egy gentleman,
Ki tudja még, hogy mit, s hogyan...
Senki sem érti, s nevetve nézi
Az istentelen komédiás világ!
Címet, s rangot kaphatsz, ha pénzért megveszed,
S tartják markukat az aljas gazemberek.
Mindenki hajbókol a hatalom előtt,
Szemből mosolyog, s hátulról mellbedöf.
Nincs már tekintély se, a régi érdemek
Nem számítanak, s nem érti senki meg,
Hogy rendnek lenni kell, mert széthull a világ,
S eláraszt minket a gátlástalanság.
Ma már a stílusérzék nem számít semmit.
Hol van az a régi erkölcs, ami védi?
Ez már az újgazdagok rongyrázó bálja.
Hol van itt az elegancia?
Egy régi úr, egy gentleman,
Ki tudja még, hogy mit, s hogyan...
Senki sem érti, s nevetve nézi
Az istentelen komédiás világ!
|
|