Marlowe:
Miért öntöd ki a szíved?
Ami számít, az csak a pénz!
A lelked az ördögnek se kell!
Csak a show bizniszből élsz!
Túl sok benned az érzés,
Ez a játék nem babra megy!
És egyre többen gyűlölnek majd,
Ahogy nő a sikered.
Látom, valamit tudsz már,
De a tehetség még nem elég!
Amit meg kell tanulnod legyőzni,
Az az örökös irigység!
Ne mutasd ki, amit érzel,
és ha kell, hát hízelegj!
De ne tekints senkit barátodnak,
A világ az ellenfeled!
Nézz rám, én azt ajánlom, hogy gazember legyél!
A tisztesség, a jóindulat semmit nem ér!
Kövess engem ezen az úton, semmitől se félj!
Ha van hozzá tehetséged, csak magadnak élj!
Will:
De nézd, ó, mily szép,
Mint egy angyal, olyan a kép!
A szerelem gyönyöre vár,
Ha édes ajka csókra áll!
Az ég is felderül,
Ha én alul és ő felül!
És semmi nem érdekel,
Ha mosolyog rám és átölel!
Marlowe:
Mit számít a szépség,
Ha kell, hát megveheted,
Az érzelmek, csak a versbe' jók,
Használd az eszedet!
És lásd, hogy gonosz az ember,
Buja sárkányfog-vetemény!
Csak a magányos harcos képes arra,
Hogy átlépjen a szerepén.
Nézz rám, én azt ajánlom, hogy gazember legyél!
A tisztesség, a jóindulat semmit nem ér!
Kövess engem ezen az úton, senkitől se félj!
Ha van hozzá tehetséged, csak magadnak élj!
Will:
Ó, Mester! Féltelek,
Hogy önmagad vagy ellenfeled!
Mert kell, hogy legyen egy szó,
Kiégett szívedig ható!
Hisz egyszer mind kivűl,
Ott kívül is, meg itt belül.
De míg el nem hal,
Miért ne lenne szép a dal?
Marlowe (recitativo):
Figyelj, fiú! Te szép vagy és okos!
A munka- és a sikervágy hevít...
Dolgozzunk együtt! Írd meg a darabot,
Hol egy gazember eljut a csúcsokig.
Segíthetek majd, s aláírom nevem.
Lehet, hogy ez lesz a végrendeletem!
Most hagyjatok! Valami közelít.
Én mindig megérzem az eljövőt,
Már régen nem láttam az ördögöt
|
|