Sötétbe zuhant már bennem a lét,
Az örömnek nem sejtem többé ízét,
Halott az életem,
Üres és fénytelen, hitvány rabszolga-lét.
Mindent, mit gyűjtöttem, széjjelszórnék
Egyetlen mámoros másodpercért.
Ha újra kezdhetném...
Biztos őrülten élnék, bátran és könnyedén.
Ha még egyszer elkezdhetném!
Nem volna gondom,
Ha lángolna London is tán!
Kit érdekel!
Barátok körében,
Szép lányok ölében bánat nem érne el.
Szerelmes lennék és szörnyen szabad.
Világgá mennék, ha nem is szabad. Útnak indulnék!
Ha újra kezdhetném!
Hősök közt élnék, hol nem volna mérték, csak hősi tett!
Életre kelteném magamban azt, akit megöltem én: a kisgyermeket.
Apának lenni, tán az kéne még!
Néha dolgoznék, s fiamnak mesélgetnék...
Ha újra kezdhetném!
Tudnám, miért szép az élet,
Adnék, ha kérnek, én, könnyedén.
Ha még egyszer elkezdhetném!
|
|