László:
Rút világ ez, édesem!
Rosszkor születtünk, áldozattá lettünk!
Nincs e földön igazság!
Csak játszanak vélünk, s hazugságban élünk!
Tisztességünk feláldozva időt tán még nyerhetünk,
De testben, lélekben kifosztva semmi nem marad nekünk.
Csak bűn így az élet!
Szűk világ ez, édesem!
Romlásra szánva jövőnk szép virága.
Elhagyott az istenünk!
Átok ül rajtunk, pusztulás a sorsunk!
Anna:
Elmegyek a bíróhoz, és megteszem, mit tőlem kért,
Csillapítom vágyait és felment majd a kedvemért!
Én érzem, hogy így lesz!
László:
Anna, várj! Ez nem segít!
Anna:
Bennem él, s nem hagy el az istenem.
László:
Anna, hidd el, nem segít!
Anna:
Tudom, ő megbocsát, ha vétkezem!
László:
Rút világ ez, édesem!
Rajtunk mulatnak kegyetlen hatalmak.
Nincs igazság, nincs remény!
Szabadságra törtünk, rabság lett a részünk...
Anna:
Lesz még nálunk új tavasz, és békességben élhetünk!
Virágot hajt minden ág, és szép jövőt hoz el nekünk!
Én érzem, hogy így lesz!
László:
Anna, várj! Ez nem segít!
Anna:
Bennem él, s nem hagy el az istenem.
László:
Anna, hidd el, nem segít!
Anna:
Tudom, ő megbocsát, ha vétkezem!
László:
Rút világ ez, édesem!
Az ég szerelmére! Maradj távol tőle!
Őrizd tisztességed meg!
Mert nem kapsz cserébe szabadságot érte! |
|