Tömeg:
Tele a zsákunk, tele a magtár,
Mindenből elegünk van már!
Tele a zsákunk, tele a magtár,
Mindenből elegünk van már!
Bíró uram, mit együnk,
Elfogyott a kenyerünk,
Nem kérünk mi tanácsot,
Zsebedből a harácsot!
Anna:
Tisztelt bíró uram, engedd, hogy szóljon most egy gyönge lány,
Ki öntudatlan bűnös is talán?
Bánom, hogy büszkeségem áldatlan, rút viszálynak magja volt,
Fogadj el hát fiadnak oldalán!
Fogadd el ajándékul színarany gyűrűm, ezüst ékszerem,
S ne büntesd azt, ki szenved bűntelen!
Bátyám szabadsága egy véka ezüstnél és aranynál
És minden kincsnél többet ér nekem!
Máté:
Mondd hát, mit kívánsz!
Anna:
Kezedben a jog s a törvény,
Könyörgésem hozzád szól!
Bátyám szabadságát kérem,
Mentsd fel őt a vád alól,
És add vissza nékem!
Máté:
Azt gondolod, szép leány,
Könyörgésed hat reám?
Fölöttem is törvény áll
Bátyádra ítélet vár!
Tartsd meg aranygyűrűdet,
Ezüstöd és ékszered,
Bátyád bűne halmozott,
Vétkét meg nem válthatod!
Anna:
Hát nincs segítség?
Máté:
Anna! Gergő fiam már nincs velünk, így őt boldoggá tenni nem tudod.
De szép szemed engem is megigéz.
Fogadj egy jobb ajánlatot!
Hidd el, Anna lányom, a bíró sorsa is csak gyötrelem,
Hisz szolgálom a törvényt szüntelen.
Éjjel csak forgolódom, ijesztő álmaimtól rettegek,
S ki vigasztaljon, nincsen senki sem.
Jöjj el, Anna, hozzám! Hozd nékem el a legszebb kincsedet,
Az ártatlan és tiszta szívedet!
Könnyítsd meg éjszakámat! Ígérem, minden tőlem telhetőt,
Hogy bátyád szabad legyen, megteszek!
Anna:
Segíts, Istenem!
Bátyám szabadsága nékem minden kincsnél többet ér,
De tudnom kell, hogy él-e még és börtönében mit remél!
Hát engedd, hogy lássam! |
|