Máté:
Úgy kell ülni a lovon, előre, előre jussunk mindig az úton, sej, csak jussunk el!
A szekér csak hadd menjen dűlőre, dűlőre, jussunk mindig meglegyen, sej, a jussunk kell!
Jár az nekünk, ami alatt nem adhatjuk fel!
Mert a bíró tisztét mindenképpen védelmeznünk kell.
Bertalan:
Az ellenséges szóbeszédet hallgattassuk el!
Máté:
Lám, a malom mindig jár előre, előre, mégis mindig helyben áll, sej, de helyt is áll!
Malomkövet ne vigyünk dűlőre, dűlőre, a garat a mi ügyünk, sej, hát öntsünk rá,
Mert jár az nekünk, ami alatt nem adhatjuk fel!
Mert a bíró tisztét mindenképpen védelmeznünk kell.
Bertalan:
Az ellenséges szóbeszédet hallgattassuk el!
Máté:
Volt már ennél rosszabb helyzet, mégis tudtuk, mit tegyünk!
Bertalan:
Divide et impera ? és megtarthatjuk a helyünk!
Máté:
Mert nem az itt a lényeg, hol fut a kanca,
Bertalan:
Csak az a fontos, ott legyünk rajta!
Együtt:
Kezünkben a gyeplő, vissza az útra! Hej!
Máté:
Ha kiugrik a hámból, túl vad a kanca,
Bertalan:
Nálunk van az ostor, üssünk most rajta!
Együtt:
Kezünkben a zabla, nyomjuk a szájba! Hej!
Máté:
Akárhonnan fúj a szél, dűlőre, dűlőre szegény embert mindig ér, sej, a szembeszél?
Fogjuk hát ki a szelet előle, előle, kit a talpán alul ér, sej, az nem beszél!
Jár az nekünk, ami alatt nem adhatjuk fel!
Mert a bíró tisztét mindenképpen védelmeznünk kell.
Bertalan:
Az ellenséges szóbeszédet hallgattassuk el!
Máté:
Úgy kell ülni a lovon fölülre, fölülre jussunk mindig a bakon, sej, a Bakonyon!
Hadd menjen hát a szekér dűlőre, dűlőre, majd meglássuk, ki megyen, sej, ki nem megyen.
Jár az nekünk, ami alatt nem adhatjuk fel!
Együtt:
Mert a bíró tisztét mindenképpen védelmeznünk kell.
S az ellenséges szóbeszédet hallgattassuk el!
Mert a bíró tisztét mindenképpen védelmeznünk kell.
S az ellenséges szóbeszédet hallgattassuk el! |
|