László:
Anyám, én elmegyek igazságot keresni!
Dúlt szívvel búcsúzom, én a házat elhagyom!
Szolgáló nem leszek, könyörögni nem fogok,
Anyám, én elmegyek, hosszú útra indulok!
Irma:
Hova mennél? Merre futnál?
Nyugalmat hol találnál
Ismeretlenül, édes gyermekem?
Egyedül a nagyvilágban
Süllyedsz az ingoványban
Menthetetlenül, édes gyermekem!
Hisz mindannyian tévedünk,
Ő mégis megbocsát nekünk.
Nincs más reményünk, fiam!
Csak békében éljünk, fiam!
Tudom, elmúlik minden bajunk!
Hiszen Isten kezében vagyunk!
Ne keress ott igazságot,
Hol véres, ősi átok
Rossz szelleme jár, édes gyermekem!
Ne keress ott boldogságot,
Hol ékes hazugságok
Útvesztője vár, édes gyermekem!
Hisz bűnben élünk, vétkezünk,
Ő mégis megbocsát nekünk.
Nincs más reményünk, fiam!
Csak békében éljünk, fiam!
Tudom, elmúlik minden bajunk!
Hiszen Isten kezében vagyunk!
László:
Hiába minden szó! Nem leszek megalkuvó!
Egy élet, s egy halál minden embernek kijár!
Anyám, én elmegyek, kérd hát a Mindenhatót,
Bocsássa meg nekem, ha tőle most elfordulok!
De én a szégyent nem hagyom,
Bármi lesz a vége,
Bosszút állok érte!
Hát én hozok ítéletet,
És esküszöm az égre,
Én is hajtom végre!
|
|