Anna:
Szép a rózsa, ha kinyílott,
Illatos a virága.
Az én szívem titka zárva,
Nem való a világra.
Jaj, a rózsát leszakasszák,
Korán elhull virága!
Őrzi szívét, az, ki szeret,
Hogy ne nyíljék hiába.
Márton:
Lánynak sorsa, hogy asszony legyen,
Tavaszra mindig jön nyár.
Szégyen a háznak, hol felnőtt a lány,
Ha nem lenne kérője már.
Irma:
Eljő a nap, hiszem, tudom, egy érzés rád talál,
Eljő a nap, hiszem, tudom, egy férfi karja vár,
Eljő a nap, hiszem, tudom, a szíved hangja szól,
Eljő a nap, hiszed, tudod, hogy hozzá tartozol.
S várnak majd rád szorgalmas nappalok,
S várnak majd rád az éjszakák.
Áldjon vagy verjen a sors, bíznod kell,
Mert nem lelhetsz máshol hazát!
Márton:
Éltünk mi már nehéz időt, és mégis itt vagyunk!
Volt már nekünk elég bajunk, de tartottuk magunk!
Együtt:
Bármit hoz el a jövő nekünk, mi összetartozunk,
Lesz szép időnk, derűs napunk, és lesz még bánatunk!
Irma, Márton:
És várnak még ránk szorgalmas nappalok
Anna:
Eljő a nap, hiszem, tudom,
Irma, Márton:
És várnak még ránk az éjszakák,
Anna:
Egy érzés rám talál,
Irma, Márton:
Áldjon vagy verjen a sors, bíznunk kell!
Anna:
Eljő a nap, hiszem, tudom,
Irma, Márton:
Mert nincs nékünk máshol hazánk.
Anna:
Egy férfi karja vár?
Irma, Márton:
Mert nincs nékünk máshol hazánk.
Anna:
Egy férfi karja vár?
|
|