Itt él egy macska, oly hallgatag, oly félénk,
Mert az ablakok fénye rá csak gúnyos fintort vág
Pár ázott homokszem a tépett, elnyűtt bundáján
Görbült tű a szeme sarka, szépet csak a múltban lát
A város peremén éldegélt, hol szél is felsír a szegényekért
A senki földje ez, zord árny lakta zug
Csupa fényen át vitte erre az út,
És a postás csak néz, csendben révedez
Ki hitte volna még, hogy máris vége lesz
Hogy így kihunyhat egyszer fény és láng
Hogy ez Grizabella, a bűbáj cicánk
Grizabella, a bűbáj cicánk!
Grizabella, a bűbáj cicánk
Így hamvad el tűz és láng
Ez volt Grizabella, a bűbáj cicánk!
|
|