Pongrácz:
Ha kifele, ha befele nyílik itt az ajtó,
Maradjon kint, akinek a feje fáj a zajtól!
Örökidők óta szól itt már a nóta!
Ha fölfele, ha lefele ugrik is az ember,
Minek kéne pihennie, nem élhet, csak egyszer!
Tapossa meg, aki bírja, dörögjön az ördög sírja!
Ha kifele, ha befele, hej, tedd rá!
A lelkedet tegyed bele, most van a tánc!
Tapossa meg, aki bírja, dőljön be az ördög sírja!
Hej! Hej! Hej! Hej! Hej! Hej!
Hopp! Hopp! Hej! Hej! Hopp!
Mulassuk át az éjszakát végestelen végig!
Dagasszuk meg ezt a földet, hadd érjen az égig!
Hej! Hej! Hopp! Hopp! Hej!
Ha leég is ez a ház, lesz majd jobb is, ne sajnáld!
Olyan igen kavarjad, szikrát hányjon a sarkad!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Hej, hej, hej, hej, hej!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Hej, hej, hej, hej, hej!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Most van a, most van a, most van a tánc!
Most van a, most van a, most van a tánc! |
|