Urak:
Tűrhetetlen, tarthatatlan, tehetetlen, tökéletlen,
Érthetetlen, menthetetlen, idióta brancs!
Hőbörögnek, sőt pörölnek, egyfolytában szöszmötölnek,
Mit tökölnek, mit pöcsölnek? Érti csak a franc!
Kapitány:
Csupa tutyimutyi,
Urak:
Csupa sziszifuszi,
Csupa alamuszi,
Csupa gügye, ugyi?
Kapitány:
Csak locsogás ? motyogás!
Urak:
Csak csoszogás, totyogás!
Rohonczy:
A maga hülye ötlete volt az egész!
Oldja is meg maga!
Kapitány:
Mindig a káosz, mindig a pánik,
Ez csak a köznek kárára válik,
Pánikolni nem kell, és
Akkor jön a megfejtés!
Mert volt már itt cifrább baj,
De elmúlt egy kis firkával,
Pánikolni nem kell, és
Akkor jön a megfejtés!
Induljunk ki abból, hogy
Meghódolni csak akkor fog,
Hogyha érteni próbálják,
S fújni kezdik a nótáját!
Mert bolond, aki bolonddal józanul bánik,
Megvan, uraim! Csak semmi pánik!
Nos, néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Mert az ugye tény, hogy úgy bolond szegény,
Hogy kötelezi őt a régi erény?
Az új lány csak helyettes nála,
A régi túszért muszáj a hála!
Ha becsület és szerelem közt választani kell,
Higgyék meg, a szíve hölgyét előbb dobja el!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Urak:
Ez jó! Ez jó! Ez jó! Ez jó! Ez jó!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Kapitány:
No, látják, uraim, a nyugalom a fő!
Ha nyugodt a fő, az ihlet ugye jő!
Csak pánikolni nem kell és
Máris megvan a megfejtés!
Ez a bolond öcsém inkább belegebed,
De nem adja föl a becsületet,
És hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Együtt:
Csak pánikolni nem kell és
Máris megvan a megfejtés!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát! |
|