Pongrácz:
Szól hozzánk a mindenség?
Érezd át az értelmét!
Apolka, tekints az égre és érezd,
Hogy mennyire szeretnek odafönt minket a csillagok!
Apolka:
Valóban! Mennyi csillag!
Pongrácz:
Közöttük vannak az ősök, a hősök,
A vezérek mind, és látják, hogy itt vagy és itt vagyok!
Apolka:
Önmagát szemléli mind csak!
Pongrácz:
Vakít az egyik és kacsint a másik,
De mindegyik mögött egy lélek is látszik, s egy hajdani lét.
Apolka:
Én sose érthetem!
Pongrácz:
Bátrabban nézd, ott ragyog a lényeg!
Csodákat látsz majd és érted a fények üzenetét!
Apolka:
Pirkad már!
Pongrácz:
Szól hozzád a mindenség?
Érezd át az értelmét! |
|