Lengeffyné:
Micsoda nagy fölbolydulás!
Pedig ugyan, nincs is miért?
Mióta világ a világ,
Minden férfi egyet kért.
Pruzsinszky:
Mivé lenne ez a világ,
Ha nem volna huncutság?
Se kis etye?, se kis petye?
Egykettőre elunnánk!
Lengeffyné:
Mi az, hogy így? Mi az, hogy úgy?
Szeretni kell, így vagy úgy!
Néha kicsinyt férjhő megyünk,
Attól még meg nem halunk!
Pruzsinszky:
Szép is volna ez a világ,
Ha mindentól meghalnánk,
Ha egy kicsit lefeküdnénk,
Dobnák is a földet ránk!
Sok durák csak prédikál,
Míg én a kedvemet toltöm,
Írott malaszt, bús morál,
Nyomát se leltem a foldön!
Lengeffyné:
Égi erkölcs, szűz erény?
Nem láttam olyat még én?
Együtt:
De ha volt egy puska a színpadon,
Az mindig elsült a végén.
Úgyis csak színház a világ,
Maga útján meneget,
Nem más ez, csak komédia,
Addig játszunk, míg lehet.
Mert az Atyaúristen
Is akarja, annyi szent!
Másképp nem teremtett volna
Ennyiféle sok mindent.
Ha nem szeretné a drámát
Itt a világszínpadon,
Rég agyoncsaphatott volna
Mennykőjével, de nagyon!
Mi az, hogy így? Mi az, hogy úgy?
Ha így, ha úgy, nem nagy kár!
Szeretni kell, amíg lehet,
Több is veszett Mohácsnál! |
|