Kim:
Azt képzeltem, hogy alszik.
Két karja átkarolt.
És úgy rémlett, hogy szólít.
A sóhajként jött név ki volt?
Tudom három év is elmúlt már,
De holdfénynél egy karcsú árny
Visszajár még.
S én még mindig hiszem,
Van még remény,
Eljössz, igen!
Szívem nem nyugszik el.
Még vár, mert még mindig hiszem,
Itt állsz egy nap.
Én várlak míg csal él még hitem.
Várnék mindörökké,
Mert visszatérsz még,
Visszatérsz.
Csak én tudom miért.
Elle:
Álmodtál, s láttam rémít,
Újból kísért egy árny.
És ajkadról hogy felsírt,
Egy szó tört fel, egy név talán.
És ez gyötrelmesebb mindennél,
Mert a benned élő másik én
Nem enyém.
S én még mindig hiszem,
Lesz még idő,
És semmi nem választ el,
Szívem megnyugszik majd
S megért.
Elmúlt, itt vagyok én,
Többé nincs mitől félj!
Chris, mondd merre jársz?
Ami kínozott bent,
Mit a múlt mélye rejt?
Mondd el mi bánt!
Kim:
Én még mindig hiszem,
Jössz még,
És én várlak míg él még hitem.
Szívem, hogy visszatérj
Csak arra vár.
Ha kell, holtunkig vár!