Százak, ezrek hangja zúg,
hallod az éj sötétjéből?
Akár egy fullasztó mocsárból
kúszna mind a fényre föl...
Sorsuk éhség és nyomor,
szívükben mégis él a remény...
Egyszer az éj majd véget ér,
és a nap felkél!
Minden nép szabad lesz végre,
s édenkert a sebzett Föld!
Nem lesz kényszerré a munka,
nem látsz koldust, éhezőt...
A láncok és fegyverek rémén
az értelem győz!
Állsz-e mellénk,
lesz erőd,
kiállni értünk, harcunkért?
Jöjj, hisz a barrikádon túl,
van egy világ, amit remélsz!
Halljad hát a nép dalát:
milliók lázas énekét:
arról, hogy új vlág jön majd,
s hogy a holnap szép!
Állsz-e mellénk,
hogyha kell?
Kiállsz-e értünk, harcunkért?
Jöjj, hisz a barikádon túl,
van még jövő, van még remény!
Tán csak szívünk dobban úgy,
ahogy a dob dübörgi szét,
azt, hogy egy új világ jön majd,
s hogy a holnap szép...!
A holnap - Szép!
|
|