És most vedd a kabátod,
Elköszön a barátod,
Pá, pá, szerbusz, viszlát.
Most már haza lehet menni,
Mára az előadás ennyi.
Pá, pá, szevasz, viszlát.
Ó, ó, ó, ó, ó, ó, ó, ó,
Ó, ó, ó, ó, ó, ó, ó, ó.
Nézze el most úri kegy,
Talán máskor jobban megy...
Sssstty...
Még egy mondat, semmi más:
Nélküled nincs előadás!
Hejhó! Hejhó! Hejhó!
Ezt majdnem elfelejtettem,
Pedig a hálám végtelen!
Pá, pá, szerbusz, viszlát.
Talán jó volt,
Talán nem,
Talán tetszett,
Talán nem,
Talán szép volt,
Talán nem,
Talán örülsz,
Talán nem,
Talán igaz,
Talán nem,
Talán mese,
Talán nem,
Talán talán,
Talán nem,
Talán igen,
Talán...
Ha mi árnyak nem tetszettünk, gondolj...
Ha vártok hát bocsánatot, nekem is megbocsássatok...
S négy százados emelje Hamletet, mint katonát, a ravatalra,
Mert belőle, ha megéri, nagy király lett volna...
Te csak most aludjál, Liliom, nekik semmi közük hozzád...
Mert könnyen jegyzi majd a krónika,
Hogy élt s halt Rómeó és Júlia...
Ó, bátyuska, hogy megváltozik az élet, hogy megcsal bennünket...
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavítja magát...
Talán jó volt,
Talán nem,
Talán tetszett,
Talán nem,
Talán szép volt,
Talán nem,
Talán örülsz,
Talán nem,
Talán igaz,
Talán nem,
Talán mese,
Talán nem,
Talán talán,
Talán nem,
Talán igen,
Talán nem.
Hé, hó, hé, hó, hé, hó, hé, hó!
Hé, hó, hé, hó, hé, hó, hé, hó!
Hé, hó, hé, hó, hé, hó, hé, hó!
Hé, hó, hé, hó, hé, hó, hé, hó!
Hé, hó, hé, hó, hé, hó, hé, hó!
Hú!
|
|