Tovább él a nap, amikor megláttam,
tovább él a perc, amit úgy kívántam,
tovább élek én, tovább él ő bennem,
mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem.
A fák is siratják az elveszett lombokat,
mit tehetsz te mást, ha neked ez maradt,
a fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél...
|
|