Akár a túláradt folyó, olyanná lettem, Uram...
Tombolva, bőszülten rohannék, pusztítva, céltalan.
Amiképp az árvíz, mely egyformán sújt bűnöst és ártatlant,
Én sem tudom, ki téved utamba...
Vezess, Uram! Hogy megtaláljam azt az egyetlent,
Ki megért mindent, megérti valódi bűnömet,
Hogy legyen, akinek tovább adjam, aki megőrzi a jövőnek
Elmúlt éveinknek igaz krónikáját!
|
|