[ Musical gyűjtemény ] -> A krónikás ~ Hála és dicsőség éneke
| «« Előző szám |   « 27/29 »  | Következő szám »» |

ÉNEKMONDÓ:

Halljátok, jeruzsálemiek!
Halljátok, honfitársaim!
Íme, a hála és dicsőség éneke, melyet a tisztaéletű Ethán költött Dávid királynak és az ő fiának, Salamonnak és mai életünknek magasztalására.
Halljátok hát a hála és dicsőség énekét, Ethán művét!
Fölkél most a dal, mint a hajnali fény,
Felszárnyal az ünnep egén.
Pártos ma a költő, hisz bárhova néz,
Megújul az őstelevény.

KÓRUS:

Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!

SIMON:

Te visszajöttél, de anyánk már nem jöhet.

SÉM:

Akkor halt meg, mikor téged elvittek.

SIMON:

Nem engedték azt sem, hogy mi temessük el.

SÉM:

Halott testét egy gödörbe vetették.

ETHÁN:

Eszter, merre jársz? Hol találjak rád, ha elmentél, ha elhagytál?
Minden bennem él, a legszentebb kötés, mely kettőnké lett utunk kezdetén.

KÓRUS:

Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!

ÉNEKMONDÓK:

Ha élne még a hős, a nagy tanító,
Ki fölnevelte gyermek hazánk,
Meghatottan nézné e szépülő hont,
Őt dicsérjük, Dávid királyt!

KÓRUS:

Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!

FŐEUNUCH:

Barátom, nagyon fáj sorsod látnom, nehéz a búcsú így.
Vigaszul szolgálhat, hogy akit itt hagysz, oly boldog a szép Lilith.
Dalaid szövegét kőbe vésték Salamon műveként.
"Énekek éneke" - ezen a címen őrzi majd hírnevét.
Hogy búcsúnk ne múljék nyomtalam,
E finom illatszert vidd el magaddal!
Gondolj rám néha, és emlékezz szavamra:
Hogy nem érdemes férfiként élni az eunuchok világában!

KÓRUS:

Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
Hirdesd békénk erejét, népünk örömét,
Népünk termő talaját, Dávid örökét!

ETHÁN:

Elmegyünk innen, gyertek!

SIMON:

Szólj neki te!

SÉM:

Te vagy a jófiú! Te mondd meg!

ETHÁN:

Mennünk kell!

SÉM:

Apánk!

SIMON:

Várj még! Talán majd később...

SÉM:


Mire várnánk?

ETHÁN:

Mit akartok?

SIMON:

Arról van szó...

SÉM:

Mi már nem megyünk veled!

ETHÁN:

De hát miért?

SIMON:

Más vagy, mint mi!

SÉM:

Neked nem sikerült!
Te itt már semmi vagy!

SIMON:


Téged megtörtek, apám!
Te feladtad!

ETHÁN:

Ez hát a vég, így lesz teljessé a szégyen, a gyalázat!
Jó, csak menjetek, hagyjatok magamra!
Gyerünk! Tűnjetek már el!
Búcsúznotok se kell! Igen, menjetek!
Tűnés! Takarodjatok!
Elég volt! Nem bírom! Elég a gyalázatból! Elég már!


| «« Előző szám |   « 27/29 »  | Következő szám »» |