ÉNEKMONDÓ:
Halljátok, jeruzsálemiek!
Halljátok, honfitársaim!
Íme, a hála és dicsőség éneke, melyet a tisztaéletű Ethán költött Dávid királynak és az ő fiának, Salamonnak és mai életünknek magasztalására.
Halljátok hát a hála és dicsőség énekét, Ethán művét!
Fölkél most a dal, mint a hajnali fény,
Felszárnyal az ünnep egén.
Pártos ma a költő, hisz bárhova néz,
Megújul az őstelevény.
KÓRUS:
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
SIMON:
Te visszajöttél, de anyánk már nem jöhet.
SÉM:
Akkor halt meg, mikor téged elvittek.
SIMON:
Nem engedték azt sem, hogy mi temessük el.
SÉM:
Halott testét egy gödörbe vetették.
ETHÁN:
Eszter, merre jársz? Hol találjak rád, ha elmentél, ha elhagytál?
Minden bennem él, a legszentebb kötés, mely kettőnké lett utunk kezdetén.
KÓRUS:
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
ÉNEKMONDÓK:
Ha élne még a hős, a nagy tanító,
Ki fölnevelte gyermek hazánk,
Meghatottan nézné e szépülő hont,
Őt dicsérjük, Dávid királyt!
KÓRUS:
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
FŐEUNUCH:
Barátom, nagyon fáj sorsod látnom, nehéz a búcsú így.
Vigaszul szolgálhat, hogy akit itt hagysz, oly boldog a szép Lilith.
Dalaid szövegét kőbe vésték Salamon műveként.
"Énekek éneke" - ezen a címen őrzi majd hírnevét.
Hogy búcsúnk ne múljék nyomtalam,
E finom illatszert vidd el magaddal!
Gondolj rám néha, és emlékezz szavamra:
Hogy nem érdemes férfiként élni az eunuchok világában!
KÓRUS:
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
Hirdesd békénk erejét, népünk örömét,
Népünk termő talaját, Dávid örökét!
ETHÁN:
Elmegyünk innen, gyertek!
SIMON:
Szólj neki te!
SÉM:
Te vagy a jófiú! Te mondd meg!
ETHÁN:
Mennünk kell!
SÉM:
Apánk!
SIMON:
Várj még! Talán majd később...
SÉM:
Mire várnánk?
ETHÁN:
Mit akartok?
SIMON:
Arról van szó...
SÉM:
Mi már nem megyünk veled!
ETHÁN:
De hát miért?
SIMON:
Más vagy, mint mi!
SÉM:
Neked nem sikerült!
Te itt már semmi vagy!
SIMON:
Téged megtörtek, apám!
Te feladtad!
ETHÁN:
Ez hát a vég, így lesz teljessé a szégyen, a gyalázat!
Jó, csak menjetek, hagyjatok magamra!
Gyerünk! Tűnjetek már el!
Búcsúznotok se kell! Igen, menjetek!
Tűnés! Takarodjatok!
Elég volt! Nem bírom! Elég a gyalázatból! Elég már!
|
|