[ Musical gyűjtemény ] -> A krónikás ~ Eszter betegsége
| «« Előző szám |   « 24/29 »  | Következő szám »» |

ESZTER:

Ethán, mint egykor rég, úgy vártalak!
Ne hagyd, hogy gond felhőzze arcodat!
Munkád tedd most félre, várj, mindjárt megterítek!
Ne félj, velem nincs már semmi baj!
Lásd, csak a jöttöd szomjaztam!
Húsz év, mennyi közös gond és küszködés!
Ethán, ugye ez is lehet teljesség?
Ez volt az én öröklétem, más nekem nem is kell.
Csak együtt éljünk! Békében éljünk!
Fiaink sorsát őrizzük, védjük!

ETHÁN:

Nehéz itt a levegő, oly fullasztó!
Ez a sok fal körénk tornyosul, szinte ránk tipor.
Ne félj, ez csak múló gyöngeség,
Oly könnyen legyőznéd, ha kevéssé féltenél!
Hinned kell, hogy minden jó lesz még!

ESZTER:

Ethán, mikor rám tört ez a betegség,
Úgy fájt, hogy nem láthatlak többé...
De aztán, ahogy rád gondoltam,
Segített az, hogy tudtam,
Ha meghalnék, múltunk benned tovább él...

ETHÁN:

Minden bennem él, de én is elvesznék,
Ha elhagynál, ha elmennél.

ESZTER:

Szólj, tán az Úr meghallgat,
Kérd azt, hogy meg ne haljak még!

ETHÁN:

Mélyebb mindennél a legszentebb kötés,
Mely kettőnké lett utunk kezdetén!

ESZTER:

Így volt, nem csupán álomkép húsz esztendő, mely sáncot vont körénk!

ETHÁN:

Ó, Uram, tartsd meg nékem Esztert!

ESZTER:

Több volt, mint múló fény, több volt ez mindennél,
Hiszen egy percünk sincs, mit megtagadhatnék!

ETHÁN:

Ez hát a sorsunk!

ESZTER:

Szólj, tán az Úr meghallgat,
Kérd azt, hogy meg ne haljak,
Szólj, hogy melletted állhassak még!

SÉM, SIMON:


Szólj, igen, szólj az Úrhoz,
Kérd, hogy meg ne haljon,
Kérd, hogy mellettünk állhasson még!


| «« Előző szám |   « 24/29 »  | Következő szám »» |