SALAMON:
Ha bölcsességért és értelemért kiáltasz,
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, mint a kincseket,
Akkor megérted az igazságot és törvényt,
Meggondolás őrködik feletted, és értelem őriz téged.
Hogy megszabadulj a gonosznak útjától
És a gonoszság szószólóitól,
Hogy a jó útján járj
És csak az igazak ösvényét kövesd!
Mert az igazak lakják a Földet,
És a tökéletesek maradnak meg rajta,
A gonoszok pedig kivágattatnak,
És a hitetlenek sorra kiszaggattatnak,
És a sorsuk: a halál.
És ezt te jól tudod, Ethán!
Fájna, ha tévednék talán,
Hisz enyém volt a választás,
Hogy épp te légy a krónikás!
ETHÁN:
Uram! A te orcád előtt szolgád mit ér?
Nem több, mint pelyva, vagy a szerteszórt szemét,
Tiéd a trón, s a bölcsesség!
SALAMON:
Hordozzuk, mit Urunk reánk mért.
Kinek-kinek érdeme szerint!
|
|