ESZTER:
Ó, mennyei Úr,
Ki fölöttünk állsz,
Ki oly sok színben tündökölsz,
Pillants le ránk!
Légy jó hozzánk!
Nagy irgalmad cseppjeként
Küldj egy szót, egy jelt, egy kis reményt!
ESZTER ÉS LILITH:
Ha kell, ítélj,
És védd azt, ki bűntelen él!
Űzd el a rettegést,
Óvd, ki szívből dicsér,
És hozd el a jobb idők ígéretét!
LILITH:
Te áldott, nagy Úr,
Ki mindünket látsz,
Ne hagyd el azt, kit bánat sújt,
Ha vigaszra vár!
LILITH ÉS ESZTER:
Hisz árnyak közt él,
Oly reszketve, tétován.
Léte, sorsa rég nem rajta áll.
SÉM:
Ne hagyd el hát!
SIMON:
Őrizd őt!
ESZTER:
És nézd el, ha szólni is fél!
ESZTER ÉS LILITH:
Hisz látod, hogy félünk mind!
EGYÜTT:
Hát szólj, hogy bízhassunk még!
Ó, küldd el a létezés tisztább hitét!
EGYÜTT:
Te fényes, nagy Úr,
Légy jó hozzánk!
Ó, nézz le ránk!
PÁRHUZAMOSAN:
ESZTER:
Mondd, hogy álom volt, mondd, hogy csak álom volt
Húsz esztendő, mely sáncot vont körénk!
SÉM ÉS SIMON:
Segíts rajtunk, oltalmazónk! Ne űzz csúfot álmainkból!
Segíts rajtunk, oltalmazónk!
LILITH:
Jöjj hát, ó, én szépem, vigaszhozóm!
Nézz rám, ó, én kútfőm, nyílj meg felém!
EGYÜTT:
Te fényes, nagy Úr,
Légy jó hozzánk!
Ó, nézz le ránk!
|
|