SAUL:
Vérem mind elfolyt, mégsem nyugszom én,
Állj elém, Dávid! Állj elém, te gyilkos!
Saul király hív, állj elő!
Vádollak, Dávid, hogy áruló lettél,
Mások kezével öltél,
Megöltél engem, orgyilkost küldtél rám.
Jonathán fiam mellettem halt meg,
Véremmel folyt össze vére,
Megöltél minket, vérünk a fejedre száll!
ETHÁN / DÁVID:
Ha Isten akarta, hogy elveszíts mindent,
Hogy enyém legyen a trónod,
Az orgyilkos akkor Isten jobb keze volt.
SAUL:
Istenre fognád a bűnödet, Dávid!
E hazugság méltó hozzád!
Hisz halálom után engem is elsirattál!
Jonathán fiamat versben sirattad,
Szerelmes, mézes szóval.
A megrontónk voltál, sorsunk bosszúra vár.
Hazudtál mindent, hitet és eszmét,
Kijátszva minden törvényt,
Megölted sorra, ki hatalmad útjában állt.
ETHÁN / DÁVID:
Isten akarta, hogy megtegyem mindezt,
Hogy naggyá tehessem népét.
Az Úr, aki választ, csak eszköze voltam én.
SAUL:
Papok cinkosa, árulónk lettél,
Népünkre hadat vittél.
Az ítélet napján megfizetsz mindenért!
Eljön a nap, és megfizetsz mindenért!
Megfizetsz mindenért!
ETHÁN / DÁVID:
Könyörülj rajtam, én Istenem,
Vedd vissza tőlem bűneimet,
Tisztíts ki engem az álnokság sarából.
Mert ismerem jól az én bűneimet,
Mellettem járnak, bárhol legyek,
Visszajár minden bűnöm, s szüntelen vádol.
Kezemen bélyeg a kiontott vér,
Szájamon bélyeg a hazug szó.
Hol van az út, mely az igazaké? Ó, mondd, hogy hol!
Segíts, ha egyszer hatalmat adtál,
Sújts le, ha engem is bukásra szánsz!
Tudjam már, hogy kié az igazság!
Vagy küldj egy jelt, hogy enyém az igazság!
Ó, mondd! Ó, mondd, hogy csak az enyém az igazság!
Csak az enyém, Dávidé az igazság,
Csak az enyém, Dávidé az igazság,
Csak az enyém az igazság!
Dávidé az igazság! Az igazság!
|
|