ETHÁN:
Átok ez a város! Bűzlő ingovány lett Jeruzsálem!
Félek, hogy megfojt, félek, hogy elnyel,
De vállalnom kell, bármi vár rám!
SIMON:
Ne fordulj vissza, jó apánk!
SÉM:
Különb lehetsz itt bárkinél!
SIMON:
Indulj, s én büszkén nézek rád!
SÉM:
Irigylik majd, hogy feltörtél!
Új élet vár ránk!
SIMON:
Jöjj hát!
SÉM:
Fényes és pompás!
EGYÜTT:
Induljunk végre, mennünk kell tovább!
ETHÁN:
Tovább, bár reszket még a szívem,
Tovább, a mélyből fel a fényre!
Írni, amíg élek, ha százszor összetörnek,
És megtenni mindent, mi szolgálhat népemnek!
SIMON:
Ne fordulj vissza soha már!
ESZTER:
Én mindig társad leszek, Ethán!
SÉM:
Nézzük meg már az új lakást!
LILITH:
Csak szólíts, és követlek bárhová!
Nagy élet vár rám!
ESZTER:
Jöjj hát!
SÉM:
Apánk, ne hátrálj!
ETHÁN:
Nehéz lesz, érzem, de nem szabad félnem már!
||: ESZTER:
Mindenem feláldoznám érted!
LILITH:
Vigyél el, gyönyörű kedvesem! :||
ETHÁN:
Így lesz! Így lesz! Döntöttem, mennem kell! Élni, látni, szólni, írni!
LILITH:
Nagy élet vár ránk!
SIMON:
Apánk, ne hátrálj!
EGYÜTT:
Tudom, hogy végül lesz, aki melléd áll!
ESZTER, SIMON:
Ne fordulj vissza többé már!
LILITH, SÉM:
Miénk lesz mind, amit vártál!
ETHÁN:
Ebben a pillanatban, mikor a hóhéré az érdem,
Egyetlen remény, hogy győz az értelem.
EGYÜTT:
Elérhetsz mindent! Mennünk kell végre!
ETHÁN:
Indulnom kell! Mennem kell! Menni, menni! |
|