Hiába mondta nékem édes jó anyám,
Hogy drága kisfiam, most mitől vagy vidám.
Hiába is figyelmeztetett a jó apám,
Ha túl jó kedved van, az is nagy baj ám.
Nekem már nem hoányzik más, nekem már nem hiányzik más,
Nekem már nem hiányzik más, csak egy pofa sör.
Én nem panaszkodom, bár lenne rá okom, példának mindjárt itt a pénz.
Mindig elgurul, ölembe sose hull, akárhogy is számolom, kevés.
Hát mit hajtsam magam, s legyek boldogtalan,
Hisz mindig több kell, mint amennyi van.
Ha nem fázom és van ebédem, s valaki lefekszik vélem,
Én már jól érzem magam.
Ha többen keresnék, több adót fizetnék,
És én tarthatnám el az államot (de szép lenne).
Ha mégi összedől, engem is megöl ez a tarthatalan állapot.
Hát mit hajtsam magam, s legyek boldogtalan,
Hisz mindig több kell mint amennyi van.
Ha nem fázom és van ebédem, s valaki lefekszik vélem,
Én már jól érzem magam. |
|