Régen, ha férfi szólt hozzám,
hangja lágy volt, bársony...
És a szó mind hívott...
Szerettem, s hittem vakon még...
És az élet egy dal volt...
Rejtélyes édes dallam...
Hová tűnt hát? Nincs már sehol?...
Álmodtam én
egy álmot rég,
mikor még
gyermek hittel éltem...
Álmodtam őt,
ki értem él!
S hittem egy
megbocsátó Istent!....
Nem féltem
senkitől se még...
Csak álmok voltak,
dal és játék...
Fizetni nem volt
még miért...
Az élet bőkezű volt,
s gyöngéd...
De jött a tigrisléptű éj...
sárga láng -egy éhes szempár!...
Álmok karmok tépték szét...!
Lelkem sírt gyalázatán...!
Ott aludt
karjaim közt ő,
egy nyáron át,
oly jó volt hozzám!
Asszonnyá ő tett
gyermekből...
S hogy jött az ősz,
már messze járt...
Álmodom még,
hogy visszatér...
És úgy mint rég,
velem lesz mindig...
Hazug az álom,
bármi szép!
Ő nem jön már,
s hiánya pusztít!...
Álmodtam én
az életről...
Hogy más lesz majd,
hogy lehet jobb is...
Hittem, mert voltak
álmaim...
Az élet
megölte
most mind...
|
|