[ Musical gyűjtemény ] -> Mária evangéliuma ~ Mária halála
| «« Előző szám |   « 27/28 »  | Következő szám »» |

JÁNOS: Testvéreim, ti azt mondjátok,
Boldog volt Mária.
Mert boldognak akarjátok látni,
Hogy ne kelljen emlékeznetek
A bűnre,
Amely boldogtalanná tette őt.
Ó nem, Testvéreim!
Mária nem volt boldog
Félt az emberektől,
Sírt, ha a fiára gondolt!
A köntösből talán
Kimoshatod a vért,
De nem oldja semmi
A lélek rettenetét.
Nem lelt ő örömöt
Már a földi létben:
Ezt láttam, ahányszor
Máriára néztem,
Magamhoz vettem őt,
Bújtattam.
Veszélyben éltünk
Attól fogva.
S mindig, mikor hazaértem,
Várt a ház előtt.
Ám egy napon nem jött ki
Elébem...
Beléptem és láttam.
Ül egy ócska széken.
Kimosdva, fésülve
Tisztaság képében,
Testén maga varrta
Halottas ruhája,
Aranyszállal megszőtt
Inge és szoknyája
Fején tiszta kendő
Mint ékes korona,
Akár néma bálvány,
Az Úr menyasszonya.
Akár rab királyné
Végső nászra készen
(Parlando)
Mária, Mária
Mért ülsz így e székben?
(Ott ül az idős Mária, ahogy felidézte.)
MÁRIA: Jézusomat várom,
Útban van már, érzem.
Angyalok hadával
Jön a fiam értem.
JÁNOS: Fátyol hullt szemére,
Megfeszült a teste,
Elérkezett, láttam,
Legutolsó perce.
Tudtam, ily álarcot
Csak a halál hozhat,
Tartottam kezem közt
Sokszor már halottat.
Ám ekkor valami
Kettéhasadt bennem,
Fölszállott a testem,
Odahagyván engem.
Szemem lelke látott
Szakítva a testtel,
S egyszer csak ott állott
Előttem a Mester.
(Megjelenik Jézus szellemi testében.)
JÉZUS: János, látod, eljöttem,
Anyánkat, hogy felvigyem,
Angyalszárnyon röptessem,
Égi trónra ültessem
(Jézus odalép Máriához.)
Látod, anyám, élek.
Jöjj hát, drága lélek,
Kövess anyám engem,
Öleld át a lelkem!
(S Máriát Jézus ekkor felviszi a Mennybe, az örök fény világába.)

| «« Előző szám |   « 27/28 »  | Következő szám »» |