JÁNOS: Emlékeim kútja itt harminc évet elnyel,
Véle vagyok újra, megyünk a szent hegyre
Vonszolódó lelkek, jön föl a szegénység
Hurcolja mindenki lelke sötétségét.
Jő a horda, jő a hegyre,
Test és lélek föntre vágy,
Azt reméli, elveszíti
Minden kínját, bánatát.
Bénák, sánták, vakok várják
Égi Mester, tégy csodát,
Lent a létet tönkretették,
Lent már nem bírják tovább.
Íme; az ember ennyi, lásd!
Nem képes már tenni mást:
Bűnösen él, bűneiért
Rettegvén a számadást.
Íme, az ember védtelen,
Bűn a sorsa és félelem,
Bezápult az élet,
Bűzös lett, ronda,
Isten neve lehullott a porba.
De mi még alább zuhanunk,
A pornál is lejjebb.
Ölünk és rombolunk,
Józan, hideg fejjel,
Megvakult az ember,
Süket lett a jóra,
De látni szeretne
És vágyik a szóra.
KÓRUS: Könyörülj! Könyörülj!
Könyörülj meg nékünk!
Kegyelem! Kegyelem!
Kenyeret kér népünk!
Könyörögj! Könyörögj!
Könyörögj hát értünk!
Kenyeret! Kenyeret!
Kenyeret kér népünk!
Könyörögj hát értünk!
Könyörülj meg, Jézus, kérünk hát!
Jézus! Jézus! Jézus!
Kérünk, Jézus, kérünk hát!
JÁNOS: Halljátok hát, hogy a szavakkal,
Amikre Mária tanította,
Ím, így szóla Jézus:
|
|