JÓZSEF: Én nem volnék más,
Csak egy egyszerű ács,
Soha nem voltam sem más, se több.
Ha kért bárki ember,
Tán bírtam a két kezemmel
Ácsolni házat s tetőt.
Én nyugodtan aludtam
Mindig, míg egyszer csak
Álmomban egy angyal nem szólt,
Hogy Máriám Istent fogant,
S én az ő házát
Ácsoljam már mostantól...
Mert az Úr
Épp hozzám küldte el Szent Fiát
És az Úr volt az, ki rám bízta Máriát.
(A távolból felhangzik az anyák jajgatása. János - egy külön fényben - dalolni kezd. Mária kiemeli a jászolból gyermekét, mellére veszi, csakis véle van elfoglalva.)
MÁRIA: Szépségem, kedvesem
Itt vagy te végre,
Ismerős, idegen.
Szunnyadj a mellemen,
Aprócska Isten,
Megváltóm, mindenem!
Mert az Úr
Épp hozzám küldött el, jól tudom,
Hát jöjj, test a testemből, Jézusom!
|
|