Bui-doi a név, mit rájuk mért a háború a gyűlölség
Sok száz kis élet még őrzi rég elbukott harcunk nyomát
Hát ne feledd, sose feledd, véreink ők és várnak ránk
Mint más túlélő hittem én, itthon majd felejtés vár rám
De lásd már nem enged, már bennem él Vietnám
Vége a harcnak addig nincs, míg visszajár száz kínzó kép
És a sok táborba zárt gyermek ártatlan szenved még
Bui-doi a név, mit rájuk mért a háború a gyűlölség
Sok száz kis élet ott őrzi elbukott harcunk nyomát
Hát ne feledd, sose feledd véreink ők és várnak ránk
Köröttük fal és szögesdrót, otthonuk nincs már soha már
Arcukról üvölt a titok, a gyűlölt származás
Bűn volna hát, ha hallgatnék, hisz láttam a sok kis félvért
Hogyan gyötrik, büntetik őket a puszta létükért
Bui-doi a név, mit rájuk mért a háború a gyűlölség
Nem látták apjuk, nincs családjuk, fájdalmuk égbe kiált
Mondd ki a szót, segítsünk hát, véreink ők és várnak ránk
Kell, hogy mellénk állj, kell, hogy értük tégy
Bármi lesz az ár, életük a tét
Jöjj, segíts hát!
Bui-doi a név, mit rájuk mért a háború a gyűlölség
Sok száz kis élet ott őrzi elbukott harcunk nyomát
Fájdalmuk rég égbe kiált,
Ne feledd hát, véreink ők és várnak ránk!