Van az úgy, sorra jönnek a súlyos felhők,
és az ég oly sötét, hogy azt sem tudom, nappal rejt vagy éjt...
Van az úgy, hogy a szívünk nem hisz a rosszban,
de elér egy jeges kéz, ez az igazság,
s nincs menekvés...
Most már, hogy láttam,
már látom ki volt,
Nem egy kis kaland, mely messze már,
most már megértem, hogy miért volt titok,
s érzem én, Róla míg nem tudtam, jobb volt tán...
Az a szem, az a hang, az a láz, őt érzi még, őrzi a Christ, ki velem él!
Én tudom szörnyű volt az élete,
de Chrisért harcolnom kell ellene,
Ő vagy én,
itt nincs más tény...
Most már, hogy láttam, már több, mint egy név,
nem egy kis kaland, mely messze már,
most már, hogy láttam, nem számít két név,
tudnom kell, kivel éltem együtt!
Tudnom kell ma már... |
|