Fáj a szívem, fáj olyan rég,
Sírnék, maradnék, szaladnék.
Bánt, valami bánt, mégis szép,
Érzem: belül szorít, úgy ég.
Csak egy pillanat, mégis megmarad,
A két szmed csillog, felém nevet.
Miért, miért tévedek minden éjjel el?
Gyógyít, megsebez, mit venni nem lehet.
Soha többé nem hagylak el téged,
Veled leszek, ameddig csak kéred.
Most is hallom gyengéd szívverésed,
Koldus voltam- gazdaggá tettél.
Napfényem vagy, ha csüggeszt az élet,
Boldoggá tesz mosolyod, a lényed.
Szükség van a kezed melegére-
Szégyellni a könnyet nincs miért.
Vár, valaki vár reám rég,
Fenn van, nem alszik ő se még.
Mondd, most mit tegyek vele, de nélküle?
Bánt a képzelet, átfut a lelkemen.
Soha többé.... nincs miért.
Vár rád a hajnal, hol vagy, te angyal?
Az éj eljő, mély álmot sző.
Hogyan lehet élni nélküled?
Mit tett velünk a szerelem?
Soha többé... nincs miért. |
|