Egy édes kis dallam,egy olcsó lemez,
egy párszor még fordul míg vége nem lesz,
lelassul a ritmus, el halkul a hang,
fölébünk borul majd egy néma harang,
és nem hallunk mást, csak a végső csapást,
az utolsó rémült szívdobbanást,
a szívünk, a sorsunk, az élet, a vér,
ki tudja hogy végül majd mi mennyit ér.
Egy édes kis dallam,egy régi lemez,
Moszkvában oly sokszor hallgattuk ezt,
anyácskám ezerszer, dúdolta el,
de hiába ringat, most nem alszom el.
Csak szédülj, csak fordulj, csak tévedjunk el,
csókolj meg újra soha ne engedj el,
a szívünk a sorsunk az élet a vér,
ki bánja a végén mi mennyit ér.