Drága Max, Rio olyan, mint mondtad, csak még sokkal jobb. Ulla és én rengeteget gondolunk rád. Reggel, a teraszunkon a svédasztal mellett, délben a svédasztalon, este a svédasztal alatt. Bocsánat, most mennem kell, Ulla vár, mindjárt tizenegy óra. Bárcsak itt lehetnél, Leo.
MINT ÁBELNEK KÁIN, A TESTVÉREM VOLTÁL
EZT HITTEM, ÉS TE MÉGIS ORVUL HÁTBA TÁMADTÁL!
EZ FÁJ!
TALÁN NEM CSODA, HOGY FÁJ!
DE LEGALÁBB A ZSÁKBÓL ELŐBÚJT A SZÖG
ÉN ITT A SITTEN, TE MEG ULLA MELLEI KÖZÖTT
ÚGY FÁJ,
HOGY ZOKOGNI MUSZÁJ
NAGY ÉG! HOGY CSŐBE HÚZTAK!
MÉG EL SEM BÚCSÚZTAK!
HA RÉSEN VAGYOK, MEGÉRZEM…
MOST KÉSZEN VAGYOK EGÉSZEN!
ÉN VAGYOK OTHELLO
MINDEN ELVESZETT
LEO, EZ A JÁGÓ,
CSÚNYÁN RÁSZEDETT!
ELÁRULTÁL!
És azt mondtam már, hogy fáj?
ÍGY LETT KIRÁLYBÓL MOST EGY BÚS BOLOND VÉGÜL
EGY HAJÓTLAN KAPITÁNY, EGY CIGÁNY VONÓ NÉLKÜL
MOST HAZAVÁGNAK! ÉG VELEM!
SE ÓVADÉK, SE VÉDELEM!
EGY LÉLEK SINCS, KI MEGHALLGATNA
ELÁRULVA, ELHAGYATVA…
Elmerülök! Süllyedek! Most aztán tényleg végem! Az egész életem lepereg a szemem előtt. Kis tanyasi házikót látok, hórihorgas gémmel. Egy lucernamezőn futok át, mellettem hű ebem. Most kissé lemarad. Gyere, Bodri kutyám! Anyám a tornácon áll ropogós fehér kötényben, és utánam kiált: „Mihály! Hova futsz? Még dolgod van a ház körül! Tehenet kell fejni, fát behordani, markot szedni! Mihály! Mihály…!” Álljunk csak meg! Engem nem is Mihálynak hívnak! Ez nem az én életem! Sose voltam falusi suttyó! Én Brooklynban nőttem fel! Leo elvitte mindenem. Még a múltamat is! Hol az életem?
ELTŰNT A MÚLT KÖDÉBEN
DE VÁRJ! MOST MÁR EMLÉKSZEM!
HOGY IS KEZDŐDÖTT?
EGY NAP A DÖG A TERVÉVEL AZ IRODÁMBA JÖTT:
(Leo hangján) „A SIKERNÉL IS NAGYOBB HASZNOT HOZHAT EGY BUKÁS”
(saját maga) „MEGCSINÁLJUK! MEGCSINÁLJUK!”
(Leo hangján) „NEM FOG MENNI”
(saját maga) „MENNI FOG EZ”
(Leo hangján) „NEM FOG MENNI. VISZLÁT, MAX!”
(saját maga) „NEKEM KELL AZ A PÉNZ”
(Leo hangján) „VISSZAJÖTTEM”
(saját maga) „GYERÜNK, LEO! MEGCSINÁLJUK!”
ELSŐ – DARAB KELL!
EZ AZ, SZAGOLD, ÉRINTSD, CSÓKOLD!
HELLO, MISTER LIEBKIND!
„GUTEN TAG HIP-HOP,
GUTEN TAG KIP-KOP”
HITLER ADOLF ERZSÉBET?
„GUTEN TAG HIP-HOP,
GUTEN TAG KIP-KOP”
KETTŐ, KELL EGY RENDEZŐ IS
„LEGYEN KEREK, LEGYEN MELEG, LEGYEN…”
KÉT-HÁ, FORDUL, LÉP, RÚG, FORDUL
ULLA!
HUHUHUHUHUHUHUHÚ
HÁROM, PÉNZT SZEREZNI
„ÉS JÖTT Ő, BIALY”
HÚSZ PERC SZÜNET!
( néhány másodperc teljes csönd )
ÉS NÉGY: SZÍNÉSZVÁLOGATÁS
„EGY VÁNDORÉNEKES, EGY TRUBADÚR…”
KI JÖN? A KIS PINOKKIÓ
MÁST! Ő LESZ HITLER!
„BEMUTATÓ!”
SOK SIKERT! SOK SIKERT!
LÁBTÖRÉST! „ELTÖRT A LÁBAM!”
„MADÁRDAL SZÓL HITLER TAVASZÁN”
A DARAB ROBBAN!
„MADÁRDAL SZÓL HITLER TAVASZÁN”
ÉVEKIG MEGY MAJD!
„MIT CSINÁLTUNK JÓL?
MIT CSINÁLTUNK JÓL?”
IDE A KÖNYVET,
HÁJ, HÁJ, HÁJFEJ!
IDE A KÖNYVET,
HÁJ, HÁJ, HÁJFEJ!
KÖNYV, HÁJ,
KÖNYV, HÁJ,
KÖNYV, HÁJ,
KÖNYV, HÁJ,
HOMOKZSÁK!
LŐDD LE A SZÍNÉSZT!
NE TÚLOZZUNK!
ÉS AZTÁN TE LELÉPTÉL, ÉN MEG ÜLHETEK,
AMÍG TE A TENGERPARTON ULLÁT DÖNGETED!
AHOGY JULIUS CAESART BRUTUS AGYONSZÚRTA
JÚDÁSOM EGY KÖNYVELŐ VOLT! KI GONDOLTA VOLNA?
ELÁRULTÁL!
HÁT ILYEN HÁLA JÁR?!
EZ TÉNYLEG FÁJ!
EZ FÁJ!
Hetedik jelenet
Egy New York-i bíróság
Este, néhány nappal később. Max a vádlottak padjában. A nyilvános részen vagy egy tucat Vén Csitri ül, az esküdtszék elnöke a bírói emelvény mellett áll, egy írnok a padja mögött, stb. Baloldalt egy törvényszolga. Maxwell bíró, mogorva vénember vezeti a tárgyalást.
No. 21.a MAX TÁRGYALÁSA
Bíró: Az esküdtszék meghozta a döntését?
Az esküdtszék elnöke: Igen, bíró úr. A vádlott fertelmesen bűnös.
Max: Ó, jaj.
Bíró: Vádlott! Kíván szólni az utolsó szó jogán?
No. 21.b MAX BESZÉDE
Max: Igen, tisztelt bíró úr. Elismerem, az utóbbi húsz évben loptam, csaltam és hazudtam. De nem volt más választásom… Broadway-producer voltam! Lelkiismeretlen voltam, és végtelenül magányos. De, ami a legjobban fáj, bíró úr, hogy azt hittem, végre találtam egy megbízható társat, egy embert, aki fontos nekem, akinek én is fontos vagyok. És ez az ember most, a legnagyobb szükségben elhagyott, és talán nem is látom őt többé soha.
( Hirtelen megjelenik Leo, fehér öltönyben, mögötte Ulla, világos riói nyaralóruhában. Leónál fekete bőrönd. Zene: „Egy arc”, szambaváltozat )
Leo: Nem igaz!
Vén Csitrik, stb.: ( hitetlenkedve felhördülnek ) Aaaahh!
Bíró: Csendet a teremben! Csendet a teremben! Hagyják abba ezt a szambát!
( zene ki )
Bíró: Maga kicsoda?
Leo: Leopold Bloom vagyok, Max Bialystock társa. Egy patkány, aki elhagyta a süllyedő hajót.
Bíró: Azt látom. ( Ullához ) És maga ki, szívecském?
Ulla: Nevem Ulla Inga Hansen Bensen Jonsen Tallen-Hallen Svaden-Svanson… Bloom.
Bíró: Bloom? Maga a felesége?
Ulla: Ja, herr bíró úr. Addig nem akarta tüfizni, amíg nem vagyok neki feleség.
Leo: ( előrelép, és a pulpitusra helyezi a fekete bőröndöt )
Tisztelt bíró úr. Szeretném feladni magam, és visszaszolgáltatni a kétmillió dollárt, amit elloptunk. Leszámítva a hotelt, repülőjegyet, és egy nagy üveg napolajat.
Bíró: Törvényszolga, jegyezze be egyes számú bűnjelként.
( a törvényszolga kiviszi a bőröndöt )
És most, Mr.Bloom, mondja meg, mi a fészkes fenének jött vissza és adta fel magát?
Leo: Hogy miért? Hogy segítsek neki. Hogy elmondjam, milyen ember is ő valójában. Mindannyian tudjuk, hogy Max Bialystock csaló, hazug, kétszínű, alattomos, álnok gazember…
Max: ( a szája sarkából Leónak ) Inkább ne segíts.
Leo: ( félre Maxnek ) Max.
Max: ( félre Leónak ) Mi van?
Leo: Emlékszel, amikor a könyvekért birkóztunk?
Max: Igen.
Leo: Bocsáss meg, hogy hájfejnek hívtalak.
Max: Semmi baj.
|
|