No. 14. ENTR’ACTE
Max Bialystock irodája
Amikor a függöny felmegy, az irodát látjuk, ami jelentős változáson ment át, a svéd modernizmus csodája: a régi helyett vadonatúj fehér íróasztal, új fehér kanapé, stb. Minden csillogóan új, az összes felület magasfényű festékkel jeges fehérre festve – fehér, fehér, mindenütt fehér.
Az idő késő délután, néhány nappal az első felvonás vége után. Ullát egyedül találjuk a színpadon, egy létrán áll, az utolsó ecsetvonásokat végzi az új irodán. Festősapkát és szexi rövid ruhát visel. Pillanatnyi szünet után Max és Leo is berobognak az irodába.
Max: Délig le kell tennem a foglalót a színházra, különben…
( megáll, zavartan körülnéz ) Ó, bocsánat, eltévedtünk.
( Max és Leo kirobognak, becsapják maguk mögött az ajtót )
Ulla: Bialystock… es Bloom? Max, Leo?
( Pillanatnyi csönd után az ajtó lassan kinyílik, Max és Leo bedugják a fejüket )
Max és Leo: Ulla?
Ulla: ( vidáman csicseregve ) Ja.
Max: ( az ajtót nyitva felejtve bejön Leóval ) Mi történt az irodával?
Ulla: Ahogy mondták Ullának. Osszerámölta.
Max: Osszerámölta? Mikor csináltad ezt?
Ulla: A szjunetben.
Max: Gondoltam. ( az órájára pillant ) Húha, mindjárt dél – a foglaló a színházra. Kiveszek pénzt a széfből. A te dolgod, hogy azok a szerződések legyenek aláírva! ( a széfhez megy, kinyitja )
Ulla: ( Leónak ) Gut tag pa dig.
Leo: Gut tag pa dig.
Max: ( a széfben őrzött pénznek ) Hello, csibéim. Senkise tudja, hogy mibe kerültetek nekem.
Ulla: Ulla tüd jól. Kellett tüfizni New York összes Vén Csitrije.
Max: ( kivesz egy köteg készpénzt és a zsebébe gyömöszöli az ajtóhoz menet )
Pontosan, és ha valaki nem hiszi, megmutathatom a protézisnyomokat.
( kimegy, becsukja maga mögött az ajtót )
Ulla: ( lejön a létráról, megáll Leo mellett ) Nös, Mr. Bloom, vagyünk egyedul.
Leo: ( torkát köszörüli, zavarában átveszi a svéd akcentust ) Nös, igen, egyedul, nem igaz? Vagyis högy egyedül, nem igaz? ( jobbra előre jön )
Ulla: ( követi ) Miert megy Bloom annyira előre? Mindjárt leesik színpad… Bloom nem szeret Ulla? Ulla szeret Bloom.
|
|