Roger: Hogy megcsinálom-e? Természetesen…nem. Nem a világom. Most komolyan, Max, II. világháború? Olyan sötét, olyan nyomasztó…
( Carmen jön Roger parókájával )
Roger: A SZÍNHÁZ MANAPSÁG
EGY KIHŰLT JÉGVILÁG
AZ EMBER LELKÉT NEM ÉRINTI MEG.
MIÉRT OLYAN RIDEG?
MIÉRT OLYAN HIDEG?
LEGYEN INKÁBB… MILYEN IS…
Leo: Meleg?
Roger: Ez az!
AMIT AZ EMBER SZÍNPADRA TESZ,
LEGYEN KEREK, LEGYEN MELEG, LEGYEN MÁS!
EGY CSACSKASÁG IS SZÉKHEZ SZEGEZ,
HOGYHA PUHA, HOGYHA BUJA, HOGYHA MÁS!
Carmen: HAPPY ENDDEL FEL TUDSZ DOBNI EGY SHOW-T
A NÉZŐNEK AZ KELL, HOGY KACAGJON EGY JÓT.
Roger és Carmen: MINEK A DRÁMA, A SIRÁNKOZÁS?
Roger: ÖDIPUSZT IS HAGYD…
Carmen: …AZ AZ ANYJÁRA HAJT.
Roger: LEGYEN SZEBB!
Carmen: MELEGEBB!
Roger és Carmen: LEGYEN MÁS!
Max: Teljesen egyetértek. És áldásunkat adjuk, Roger, hogy a „Hitler tavasza” annyira meleg legyen, amennyire csak akarod. Na, ugyan, csináld meg nekünk!
Roger: Nem, sajnálom, Max, de ez valahol nem én vagyok. De azért kérdezzük meg a kreatív csapatomat, hogy ők hogyan látják.
Max: A kreatív csapatodat? Azok kik?
Roger: Mindjárt meglátod. Itt laknak nálam. ( kikiált ) Fiúk! Gyertek, üdvözöljétek Bialystockot és Bloomot! ( Bryan jön ) A díszlettervezőm, Bryan.
Bryan: LEGYEN KEREK, LEGYEN MELEG, LEGYEN MÁS!
Roger: ( belép Kevin ) És a jelmeztervezőm, Kevin.
Kevin: Hello!
LEGYEN PUHA, LEGYEN BUJA, LEGYEN MÁS!
Bryan és Kevin: A CSAPATBAN MINDENKI HALÁLPROFI,
MERT EZT VÁRJA EL TŐLÜNK MR. DE BRIS!
Roger: ( Scott jön ) Íme Scott, a koreográfusom…
Scott: Csőváz…
Roger: Végül és utolsósorban, a világítástervezőm, Shirley Markowitz.
Shirley: ( kamionsofőr-szerű, mély, férfias hangú nő )
LEGYEN MÁS, LEGYEN MÁS, NAGYON MÁS
Roger: Mind elolvasták. Vélemény, fiúk?
Kevin: Kevés flitter.
Bryan: Kevés szín.
Scott: Kevés erő!
Shirley: Kevés nő.
Max: ( félre Leónak ) Rosszul áll a szénánk. Mondj valami kedveset Rogernek. Szerintem tetszel neki.
Leo: ( félre Maxnek ) De Max…
Max: ( Rogerhez löki Leót ) Gyerünk, ez a showbiz…
Leo: Ööö, Mr. De Bris, Roger, szerintem a ruhája tényleg fantasztikus.
Roger: Ó, köszönöm, Mr. Bloom, Leo. Hmmm, mi ez a mesés parfüm rajtad?
Leo: Rajtam? Nincs rajtam semmilyen parfüm.
Roger: Ó, ez az illat teljesen te vagy? Istenem, ha üvegbe zárhatnálak, minden nap raknék belőled a hónom alá!
Leo: ( levegő után kapkod ) Aaaaahhhh. ( Max nyakába borul )
Max, ha én ezt előre tudom. Most már tényleg benne vagyunk.
Max: ( félre Leónak ) Ez még mindig semmi. Majd szólok, ha benne leszünk.
Carmen: MIKOR EGY SZÍNMŰHÖZ „FELÁLL” A STÁB…
Roger, Carmen és a csapat: LEGYEN KEMÉNY, LEGYEN BOHÉM, LEGYEN MÁS!
( Roger, Carmen és a csapat dúdol, Carmen a parókát igazgatja Roger fején )
Leo: ( félre Maxnek ) Nem hiszem, hogy belemennek, Max. Mit csináljunk?
Max: ( félre Leónak ) Most figyelj. ( Rogerhez lép ) Nézd, Roger, beszéljünk őszintén: a „Hitler tavasza” nem nekem fontos, neked fontos! Csodás lehetőség számodra. Úgy értem, te ma a szakmának a habkönnyű limonádékat jelented.
Roger: Mennyire igazad van. Én is úgy érzem, a művészetemet olcsó szórakoztatásra fecsérlem. Kuka showgörlök, giccses ruhákban. Két-há-fordul, lép-rúg-fordul!
Carmen: Ó, Roger.
Roger: Hánynom kell tőle. Mindezek ellenére, sajnálom, Max, nem tudom megcsinálni a „Hitler tavaszá”-t.
Max: Miért nem? Ez a darab váratlan! Gondolj az elismerésre!
Roger: Nem.
Max: Merész! Gondolj a presztízsre!
Roger: Nem, nem, nem.
Max: Újszerű! Gondolj… a Tony-díjra!
( Roger érdeklődése hirtelen felélénkül )
Carmen és a kreatív csapat:
TONY… TONY… TONY… TONY… TONY!
Roger: ( látomása támad, felkiált ) Ahhhhhh!
Max: Mi a baj?
Leo: Jól van?
Carmen: Megszállta…
Max és Leo: Mi?
Carmen: …az ihlet!
Max: De ilyen csúnyán?
Roger: Már látom! Már látom! Itt az esély, hogy megmutassam a világnak!
Carmen: ROGER DE BRIS TÖRTÉNELMET ÍR!
Roger: Az egész második felvonást át kell írni. A németek elvesztik a háborút? Már bocsánat! Ez olyan lehangoló.
Carmen: ROGER DE BRIS TÖRTÉNELMET ÍR!
Roger: És mi lenne… vad ötlet, de lehet, hogy működik…
MÁR LÁTOM: TÍZ-HÚSZ GYÖNYÖRŰ LÁNYT
ROHAMOSZTAGNAK ÖLTÖZTETEK
SZEGECSES BŐRSZÍJ, KUTYAKORBÁCS,
FÉTIS SZEX ESETLEG MEREDEK?
Carmen és a csapat: Ugyan!
Roger: ÉS A TÁNCKAR LESZ A NÁCI SEREG,
CSUPA SZŰKNADRÁGOS CUKI GYEREK!
ÉS NYERJÉK MEG A HÁBORÚT!
ÉS A TÁNC UGYANÚGY
LEGYEN BÁTOR ÉS ÚJ:
KÉT-HÁ-FORDUL, KÉT-HÁ-FORDUL, LÉP, RÚG ÉS FORDUL!
AZ EGÉSZ SEREG LEGYEN MELEG, LEGYEN…
Max: Zseniális! Ez zseniális! Roger, a magam és Mr. Bloom nevében mondhatom, hogy te vagy a világon az egyetlen, aki képes felnőni a „Hitler tavaszá”-hoz. Tehát vállalod?
Leo: Kérjük.
Roger: Időt kérek. Ez egy nagyon fontos döntés. Hatással lehet az egész életemre. Alaposan meg kell gondolnom… Vállalom.
VÁLLALOM!
Sabu, pezsgőt!
( egy barna bőrű háziszolga jön, pezsgőt szolgál föl, majd csatlakozik az eseményekhez. Egy turbánt és egy ágyékkötőt leszámítva meztelen, úgy néz ki, mint Sabu )
Carmen és a csapat: ( felsóhajtanak ) Ah!
Roger, Carmen és a csapat:
HOGY A NAGY MŰVEL BELETRAFÁLJ,
LEGYEN KEREK, LEGYEN MELEG, LEGYEN MÁS!
MINDEGY, HOGY HAMLET, VAGY LEAR KIRÁLY
LEGYEN KEREK, LEGYEN MELEG, LEGYEN MÁS!
Carmen: SZIPORKÁT VÁR MA
A REKESZIZOM
MINEK A DRÁMA?
Roger és Carmen: AZ DÖGUNALOM!
Roger, Carmen és a csapat:
AZ A SOK IBSEN CSAK NÉZŐKÍNZÁS!
Roger: ( ahogy Max elé teszi a szerződést )
SZIGNÓ…
Kevin: Ó…
Bryan: Ó…
Scott: Ó…
Carmen: Ó…
Shirley: Ó…
Max és Leo: Név!
Roger: Roger De Bris Erzsébet!
Mind: LEGYEN MÁS!!!
No. 11.a LEGYEN MÁS – CONGA!
Mind: LA LA LA LA LA LA LA LA LA
LEGYEN KEREK, LEGYEN MELEG, LEGYEN MÁS!
LA LA LA LA LA LA LA LA LA
LEGYEN…
Roger: Conga!
Mind: LA LA LA LA LA LA LA LA LA LA LA LA LA,
LA LA LA LA LA LA LA LA LA LA LA
( a szám végéhez csatlakozik egy indián, teljes harci díszben, egy matróz és egy napszemüveges rendőr. A congával kimennek, közben a díszlet átalakul Max irodájává )
Nyolcadik jelenet
Max Bialystock irodája
Aznap délután, valamivel később
Max: ( a két aláírt szerződést lobogtatva ) Kizárólagos jogok! Miénk a valaha írt legrosszabb darab! És egy aláírt szerződés a létező legrosszabb rendezővel! Beindult a bolt!
Leo: Be ám! Egy délután letettem a Siegfried-esküt, kongáztam egy rendőrrel, egy matrózzal és egy feltűnően barátságos sziú indiánnal.
Max: Amikor felajánlotta, hogy szívjuk el a békepipáját, tudtam, hogy ideje indulni. Hát, nem könnyű a Broadway producer élete! ( Leo vállára teszi a kezét ) De megcsináljuk, Leo, társak jóban-rosszban, senki és semmi nem állhat közénk.
Leo: Senki és semmi, Max!
( kezet ráznak, közben kopognak az ajtón )
Leo és Max: Tessék!
No. 11.b ULLA BELÉP
( Ulla, a szőke svéd bombázó, fehér esőkabátban belép, és megáll az ajtóban )
Ulla: ( svéd akcentussal ) Bialystock és Bloom? Gut tag pa dig.
Leo: Tessék?
Ulla: Ó, bocsánat. Ay bane Svenska – svéd. Meghellgatás ma?
Leo: Meghellgatás? Meghallgatás! Ó, nem, nem kisasszony, ma nincs meghallgatás, nem is lesz, majd csak…
Max: ( villámgyorsan félbeszakítja Leót ) Meghallgatás! Meghallgatás! Igen, pont ma tartjuk a meghallgatást!
Leo: Ma tartjuk?
Max: Ma tartjuk! ( halkan félre Leónak ) Egyszer az életben szeretnék valakit ezen a kanapén, nyolcvanöt év alatt.
( Ullához ) Hogy hívják, aranyom?
Ulla: Nevem Ulla Inga Hansen Bensen Jonsen Tallen-Hallen Svaden-Svanson.
Max: Állj. Mi a keresztneve?
Ulla: Ez kerestnevem. Akar hallani családnevem is?
Max: Nincs rá időnk. Majd Ullának hívjuk. Mihez ért, Ulla?
Ulla: Ulla tánszöl es éjnekel. Akar Ulla hellgatni meg?
Leo: Meghallgatni? Talán itt most nem…
Max: Hallgatunk meg Ulla, hallgatunk meg. Csináld csak! Tiéd az egész iroda.
Leo: Rendben van, hallgatunk meg.
Ulla: Tessek, kicsi élektrajz. Nagy fotó. ( átadja )
Leo: Mit énekel?
Ulla: Tegnap, amikor sálltam ki ütcán nagy fehér Rolls Royce limüzinból, egy bölönd kiáltott le nekem valamit. Onnen írta Ulla ez a dal.
|
|