No. 10. DER GUTEN TAG HIP-HOP
Franz: Wunderbar! Eins, zwei, drei…
( Franz belekarol Maxbe és Leóba, és belefognak egy hagyományos bajor népdal paródiájába. )
GUTEN TAG HIP-HOP
GUTEN TAG KIP-KOP
ACH DU LIEBER
UND WIE SCHÖN!
GUTEN TAG PIF-PUFF
GUTEN TAG CSITT-CSATT
AH, DU LIEBER
MÉG MI JÖN?
GYERTEK, ESSEN UND FRESSEN
UND TANZEN UND TRINKEN
TANZEN UND TRINKEN
MÁR BŰZLIK AZ INGEM!
Mindenki!
Franz, Max, Leo:
GUTEN TAG HIP-HOP
GUTEN TAG KIP-KOP…
Franz: GUTEN TAG
MEIN LIEBER SCHATZ
ZSUPSZ – A SNAPSZ MIT HOZ?
TACCSRA TESZ RIPSZ-ROPSZ…
UND FIX HOGY A PADLÓN MARADSZ!
Ringás!
Max: Jó, ringás.
( Franz irányításával belefognak egy hagyományos bajor facipős néptánc paródiájába. )
Franz: Csak utánam.
Max: Remek lesz.
( Franz minden strófa végén pofon vágja és fenéken rúgja Leót, aki egyre dühösebb. Max nyugtatgatja. )
Franz: A kéz mach spiel. Ez most egy nehezebb.
( Franz vidáman egy új táncrészbe kezd, Leo és Max csatlakoznak. )
Max: Gyerünk! Ez vicces. Fogjuk rá.
Franz: Haha! A Hip-Hop! Milyen rég folt!
Max: A nácik erre ropják.
( a táncrész vége )
Franz: Wunderbar. Uraim, táncolnak gut.
Max: Nagyon kedves.
Franz: Ich gebe engedély zu darabom bemutatása…
Max: Kitűnő! ( előhúzza a szerződést a zsebéből )
Franz: …aber ich habe ein feltétel: ti teszitek le Siegfried-eskü.
Leo: Siegfried-eskü? Az mi?
Franz: Örökös hűségeskü unserem Führer.
Leo: Soha… ( Max a bordái közé könyököl )
… nem hallottam még ezt az esküt. Úgy letenném!
Franz: ( elővesz három horogkeresztes karszalagot, és kiosztja )
Gut! Egy nekem, egy ide és egy ide!
Leo: ( rémülten néz a karszalagjára ) Soha…
( Max megint meglöki ) …nem hordtam még ilyesmit. Nagyon köszönöm.
Franz: Natyon szívesen.
Max: Milyen szép színe van!
Leo: ( félre Maxnak ) Ha én ezt előre tudom. Most aztán benne vagyunk.
Max: ( félre Leónak ) Ez még semmi. Majd én szólok, ha benne leszünk.
Franz: Jól fan, most felemelitek jobb mutatóujja, és mondjátok utánam: ünnepélyesen fogadom…
Max és Leo: Ünnepélyesen fogadom…
Franz: …hogy Siegfried-eskü megtartom…
Max és Leo: …hogy Siegfried-eskü megtartom…
Franz: …und…
Max: ( átvált a középső ujjára ) …und…
Leo: ( átvált a középső ujjára ) …und…
Franz: …soha, soha, soha…
Max és Leo: ( keresztezik az ujjukat ) …soha, soha, soha…
Franz: …nem engedem gyalázni meg…
Max és Leo: …nem engedem gyalázni meg…
Franz: …számomra mindig szent lesz e név: Hitler Adolf Erzsébet!
Max és Leo: …számomra mindig sze… Erzsébet?!
Franz: Ja. Ez folt második keresztneve. Ezt sokan nem tudják! Ez is bizonyítja, hogy az angol királynő a Führer leszármazottja.
Max: Valóban?
Max és Leo: ( együtt befejezik az esküt ) Mindig szent lesz e név: Hitler Adolf Erzsébet.
Franz: Gut! Most már írom alá szerződés.
Max: Kitűnő. A pontozott vonalra tessék. Úgy van. Ezt nem fogja megbánni. Köszönjük, Herr Liebkind.
Franz: Jawohl!
Leo: Köszönjük, Herr Liebkind!
Franz: Sehr gut! ( Max és Leo indulnak )
HALT! ( Max és Leo felemelt kézzel megállnak )
Nem elfelejteni, hogy a Siegfried-eskü megszegéséért a büntetés fan
Tod!
Max: Tod? Ez valami olyasmi, mint a halál?
Franz: Jawohl!
Max: Sajnálattal hallom. Ezeket az apró részleteket majd elsimítjuk egy pofa sör mellett. Pápá! ( kirángatja Leót )
Franz: Ezek vannak remek fickók! Broadway! Ha én ezt Argentínában elmesélem! Ach, meine lieblinge!
HA KAPSZ MÉG EGY SNAPSZOT,
A SACCOM, HOGY PLACCON MARADSZ,
OH, MEIN SCHATZ!
( Összekulcsolja a kezét a szíve fölött. A galambok előrelendítik a szárnyukat, rajta a náci karszalaggal )
Heil tudjuk-ki!
( sötét )
Hetedik jelenet
Roger De Bris Upper East Side-i lakóházának elegáns fogadóterme és nappalija.
Ugyanaznap később. Telefoncsörgés. Carmen Ghia, sovány, különös férfi, fekete garbóban, felveszi a kagylót.
Carmen: Halló! Ez itt Roger De Bris, a méltán híres színházi rendező nappalija, elegáns felső East Side-i házában, egy napfényes, júniusi kedd délutánon. Kit jelenthetek, kérem? … Idefigyelj, te lerobbant vén buzeráns, részeg volt, kanos volt, mázlista voltál. Fel ne merd hívni még egyszer! ( dühösen leteszi )
Roger: ( balról, kintről bekiált ) Ki volt az?
Carmen: ( visszakiált ) Téves!
No. 10.aa ROGER AJTÓCSENGŐJE
Jobbra az előcsarnokban megszólal a dallamcsengő, az „Oly szép vagyok” kezdőhangjaival. Carmen ajtót nyit, Maxot és Leót látjuk az ajtóban, rajtuk a náci karszalag.
Yessssssssssssss…
( Max és Leo egymásra néznek, a yes-végi sz hang szinte a végtelenségig tart )
…sssssssssss.
Max: Hello. Max Bialystock vagyok, ő pedig a társam, Mr. Bloom. Találkozónk van a méltán híres színházi rendezővel, Mister Roger De Bris-vel.
Carmen: Á, igen. Lépjenek beljebb.
Max: Köszönjük.
Carmen: Isten hozta. Nevem Carmen Ghia. Én vagyok Mr. De Bris gyűrűs menedzser-asszisztense. Már vártuk önöket. Szabad a kalapot, a kabátot és a horogkeresztet…
Max: Ja, ezt? Haha! Csak egy apró kis tréfa volt. Remélem, tetszett.
( miközben Carmen elveszi Max kalapját, Leo kabátját és a karszalagokat, Leónak félre: ) Miért nem szóltál, hogy még rajtunk van?
Leo: ( félre Maxnek ) Nem vettem észre. Azt mondtad, nézzek egyenesen magam elé. Nem emlékszel?
Max: Jól van, ne vesszünk össze.
Carmen: Csak utánam tessssék. Mutatom a járást.
( Carmen mutatja járást a nappaliba, Max és Leo követik, utánozva pipiskedő járását )
Jövök, Roger! Vigyázz! Nem vagyunk egyedül. ( fel a lépcsőn, és ki )
Leo: Ez a Roger De Bris elég jó? Akarom mondani, elég rossz?
Max: Pocsolyaszar. Ezért vagyunk itt. Köszönőviszonyban sincs a rendezéssel.
Carmen: ( bejön ) Íme Roger!
No. 10.b ROGER BELÉPŐJE
Roger: ( nagyestélyiben jön ) Áááá, Messieurs Bialystock és Bloom, ha nem csal a gyanúm. Elnézést a szójátékért.
Max: Ha ha ha ha ha.
Leo: ( félre Maxnek ) Milyen szójáték?
Max: ( félre Leónak ) Pofa be. Szellemesnek hiszi magát. Á, Roger, de jó, hogy látlak!
Leo: ( félre Maxnek ) Max, nagyestélyi van rajta.
Max: ( félre Leónak ) Nem véletlenül. ( Rogerhez ) Roger, istenien nézel ki. Istenien.
Roger: Merci. Ó, apropó, Max, édesem, imádtuk a „Funny Boy!”-t. Igaz, Carmen?
No. 10.c LENNI VAGY NEM LENNI
Carmen: Rajongtuk!
LENNI VAGY NEM LENNI…
Carmen és Roger:
…A KÉRDÉS ISTENI…
Roger: Ott a helye a slágerlistán!
Carmen: Mesés! Bombasztikus!
Roger: Max, drágám, a te Mr. Bloomod az estélyimet bámulja.
Leo: Nos, én, hát…
Roger: Megmagyarázom. Operabálba készülök. És el akarom hozni a legjobb jelmez díját.
Carmen: Mindig elhozzuk.
Roger: ( egy tükörben felteszi fejékét, visszafordul )
Idén nem vagyok benne olyan biztos. Kleopátra akartam lenni. De jobban hasonlítok egy piramishoz.
Carmen: Mindenestre paróka nélkül nem teljes az összkép.
Roger: Akkor menj és hozd ide, te, Gonosz Nyugati Boszorkány.
Carmen: Ha a szívem közepébe akartál szúrni, akkor… jelentem, talált! ( ki )
Roger: Mr. Bloom, mi a véleménye a ruhámról? Legyen kegyetlen! Ők is azok lesznek.
Leo: Ööö… Hová teszi a pénztárcáját?
Max: Milyen jópofa! Roger, nézzünk szembe vele, ez a piramis te vagy! Figyelj, tudom, hogy csak ma reggel küldtük el neked, de sikerült elolvasnod a „Hitler tavaszá”-t?
Roger: Hogy olvastam-e? Faltam! Korszakos műnek tartom. Fontos üzenetet hordoz. Tele történelmi mazsolával. Én például sose tudtam, hogy Németország beszállt a második világháborúba.
Max: És? Akkor? Megcsinálod?
|
|