Hatodik jelenet
Egy Jane Street-i lakóház tetőteraszán, a Greenwich Village-ben.
Ugyanaznap reggel, 10 óra körül. Franz Liebkind, a vad tekintetű, bőrnadrágos német bevándorló, német rohamsisakban, etetni készül fehér angóranyulait, közben magában énekelget. A színpad hátsó részén egy ketrecben nyolc nyúl (bábok).
No. 9. JÓ ÖREG BAJORFÖLD
Franz: HOL VAGYTOK, HEGYEK, VÖLGYEK, TÖLGYEK, HÖLGYEK?
Ó, JÓ ÖREG BAJORFÖLD!
HOL VAN A CSAPRA VERT EZER LITERNYI SER?
JÓ ÖREG BAJORFÖLD!
LÁGYAN RINGÓ ZÖLD MEZŐ, S AZ ÉG OTT FENN…
Galambok: MAK-MAK
Franz: A SOK BARNA INGEST NEM IS EMLÍTEM…
Galambok: MAK-MAK
Franz: ETTŐL KÖNNYBE LÁBAD MINDEN NÁCI SZEM…
Ó, JÓ – AZT MONDOM JÓ – VÉN BAJORFÖLD!
( a nyulak csatlakoznak az utolsó hanghoz a német himnusszal – tökéletes harmóniában )
Galambok: MAK-MAK-MAK-MAK MAK-MAK MAK-MAK-MAK
Franz: Natyon jó. Guten appetit, lieblingek, csak rágicsáljatok.
( Franzot lefoglalják a nyulai, így nem veszi észre, hogy Max és Leo kilépnek a teraszra a tetőtéri ajtón át. )
Max: Van egy olyan érzésem, hogy ő a mi emberünk.
Leo: Rohamsisak van rajta és bőrnadrág.
Max: Nem kell észrevenni. Ne vegyél észre semmit. Csak mindig nézz egyenesen előre. Ne felejtsd el, nekünk kell az a darab. ( megszólítja Franzot ) Franz Liebkind?
Franz: ( erős német akcentussal ) Soha nem foltam a Náci párt tagja. Csak parancsot teljesítettem. Semmi közöm a háborúhoz. Azt se tudtam, hoty háború fan. Eldugfa éltünk. Ott mellette Svejcnak. Hallottunk csak a jódlizást.
( Ezt bizonyítva jódlizni kezd, majd hirtelen abbahagyja ) Kik maguk?!
Max: Nyugalom, Mr. Liebkind, nem az FBI-tól jöttünk. Producerek vagyunk, Bialystock és Bloom. A darabjáról szeretnénk tárgyalni.
Franz: Asz én darabomról? Aminek asz a címe, hoty „Tudják-ki tavasza”?
Max: Úgy van.
Franz: Mi fan fele?
Max: Imádjuk. Szerintünk korszakos mű.
Leo: Be akarjuk mutatni a Broadway-n.
Franz: Broadway-n? Ó, öröm és boldogság! Ó, asz álmaim áloma! El se hiszem. Muszáj mondani nyulaimnak.
Max: Mondja el nyulainak.
Franz: Otto, Bertha, Heinz, Heidi, Wolfgang… Adolf! Halljátok? Tisztára mossuk végre a Führer nefét! Ah, Broadway! Fények, múzik, fídám hipi-hopi hopszassza. Nem sokan tudják, de a Führer félelmetes táncos folt.
Max: Tényleg? Ezt nem gondoltuk volna. Igaz, Leo?
Leo: Nem, ezt tényleg nem.
Franz: ( dühösen, némi őrülettel a szemében ) Mert becsapta magukat a B.B.C. Mocskos angol hazugságok. De soha egy rossz szót se Winston Churchillről, igaz? Churchill meg a szivarjai, meg a brandy, meg a pocsék festményei! Pocsék! Hitler! Az folt egy festő! Egy délután kifestett egy egész lakást! Lakkozva!
Max: Hát persze, Mr. Liebkind. És pontosan ezért akarjuk bemutatni a darabját. Hogy megmutassuk a világnak az igazi Hitlert. Hitlert, a népek barátját, az anyák megmentőjét, Hitlert, akinek dalból van a lelke.
( előveszi a szerződést és egy tollat, Franz orra alá dugja )
Itt, Franz Liebkind, itt írja alá, hogy valóra váljon az álma.
Franz: Nein.
Max: Nein?
Franz: Nem.
Max: Nem?
Franz: Előbb muszáj maguk bizonyítani, hogy abban hisznek, miben én hiszek. Velem együtt éneklik és táncolják mein Führer favorit dalát…
Max: Az mi?
Franz: „Der Guten Tag Hip-Hop”.
Max: „Der Guten Tag Hip-Hop”?
Leo: Nem, én soha nem tudnám elénekelni a Führer kedvenc…
Max: Örömmel! Örömmel! ( Leónak félre ) Pofa be, már majdnem aláírta.
Franz: Rendben, először is felhajtják a nadrág szárát. Jawohl?
Max: ( felhajtja a nadrágszárát, kilátszik a zokni és a zoknitartó ) Jawohl!
Leo: ( vonakodva szintén felhajtja a szárat, alatta filléres bokazokni, sápadt fehér lábszár ) Jawohl.
Franz: Jó, jó. E-dúrban…
Max: Miért, van más is?
|
|