Rudolf:
Mi gátolt annyi év során
Hogy végre megtegyem
mit a sors mért rám
Vártam jön egy pillanat
S magától rám talál majd a sült galamb
De bolond ki a múltba réved el
Ez itt a perc
Most menni kell
Eljő a perc, mikor tettekben mérik az embert
Eljő a perc, mikor vállalom magam
Hisz a jó meg a rossz együtt jár
S nekem harcolni, hinni kell
Álmaid többé ne add fel
Szavaid súlyát te döntsd el
csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én
Az kell, hogy mindenki lássa létezem
Aztán jöhet már a végzetem
Lesz új idő, mikor tettekben mérik az embert
Ez hát a perc, mikor szembe szállok én
Győzelem, vereség
Hinni magamban kell
Ez a végső cél
Az eljövendő álmokért
Az el nem csókolt csókokért
Csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én
Csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én
Álmaid többé ne add fel
Szavaid súlyát te döntsd el |
|