JOHANNA:
Zöld pinty és tengelic,
csalogány, kis csíz,
dalotok hogy száll!
Mért s mitől oly víg?
Kalitkák mélyén,
bénán csüng a szárny.
Fönn a anyga égbolt
fénye hív - szállni hív;
s mindenütt a rács!
Csillagfényt az éj,
esőt hoz a szél;
kismadár csak vársz!
Hogy dalolhatsz így
bármit is?
Hogy dalolhatsz így?
Zöld pinty és tengelic,
csalogány, kis csíz,
mit rejt ez a dal?
Mért zeng e gazdagon
áradó dalla?
Áldás vagy ujjongás?
Vagy csupán bús jaj...
Jó hírt, vagy jelt ad,
ha baj van?
Álmodról így vall,
halkan, lágyan,
telve vággyal?
Szajkó és fürge csíz,
gazdát tán így hívsz,
s dalod fizetség?
Fészked lesz kalitkád,
étek vár - jóság?
Zengd hát a reményt!
Nékem, lásd, börtönöm
ez a nagy ház;
börtön, hol nincs dal,
nincs vidámság!
Lelkem is rab madár,
nincs kit hívjon...
Adj hát leckét,
vágyból, dalból!
Zöld pinty és tengelic,
csalogány, kis csíz,
tanítsd meg a dalt;
a dalt mely lelkemmel
elszáll...
|
|