ének:
Kvantum Fantum:
Puszta a város, üres a ház
Az ionrácsban terjed a láz
Szippantógépem, ha munkjába állsz
Minden elektront kitör a frász
Kvantum Fantum
Az agytekervény-virtuóz
Úgy ám
Kvantum Fantum
A kalapács-hírû nagy tudós
Szolgákat gyûjtök, és kémeket
Az erõtérgépbe híveket
A sírás-rívás hasztalan
Mert szigorú vagyok ugyan, ámde igazságtalan
Kvantum Fantum
Az agytekervény-virtuóz
Úgy ám
Kvantum Fantum
A kalapács-hírû nagy tudós
Hiába menekülsz, mint vaksi nyúl
Szippantógépem utánad nyúl
Senki se futhat elõle
Elektrongyot csinálok belõle
Kvantum Fantum
Az agytekervény-virtuóz
Úgy ám
Kvantum Fantum
A kalapács-hírû nagy tudós
Jáááááábabdibudabdabdobdebdábdááááááá
Kata:
Állj! Itt a vár.
Ede:
A kapuban meg a szippantó.
Döme:
Olyan, mint egy hatalmas száj!
Ede:
Hú, és a várban mennyi elektron!
Döme:
És Eszter! Látod Esztert?
Kata:
Melyik? Hol van?
Döme:
Eszter! Hallasz minket?
Ede:
Eszter!
Kata:
Eszter!
Döme:
Vigyázz, jön a szippantó, vigyázz!
Ede:
Jaj, jaj, segítség, mindjárt bekap bennünket
Döme:
Kata, segíts, segíts!
Kata:
Nem bírlak tartani benneteket! Jaj!
Ede, Döme:
Jaj, jaj!
beszippantja õket
Kvantum Fantum:
Háháháháháháháháháháháháááááá
Jajgathattok! Kiabálhattok! Nincs segítség! A világ legnagyszerûbb gépe ellen akartok harcolni? Ez a gép legyõzhetetlen! Ohoháháháhááááá...
Haaaaa... Hát te? Te mit csinálsz ott? Hogy-hogy nem kapott be? Gyere csak közelebb!
Kata:
Tessék! Akár meg is simogathatom a vacak gépedet.
Kvantum Fantum:
Micsida?! Rád nem hat? Akkor te valamit tudsz, amit én nem. De nem. Az nem lehet. Az nem lehet! Nálam senki se tudhat többet. Senki!
Kata:
Azt nem tudom, te mit tudsz, de én tudom, hogy a csoki édes, a labda gömbölyû, télen tél van, nyáron nyár.
Kvantum Fantum:
Mi? Mi? Mit tudsz még?
Kata:
Hát... Hogy bõr az egér, és nincs kalap a fején.
Kvantum Fantum:
Hiszen ezt csak... ezt csak... csak az ember tudhatja!
Kata:
Na látod! Az ember.
Kvantum Fantum:
És te ember vagy?
Kata:
Naná! Ember.
Kvantum Fantum:
Akkor jó. Akkor mégsem romlott el a gépem, és mégiscsak én vagyok a legokosabb elektron. De várj csak! Ugye megtanítasz néhány emberi dologra!
Kata:
Az elsõ, amit meg kell tanulnod, egy dal.
Kvantum Fantum:
Istenem! Egy dal!
Kata:
Ha ezt elénekled, olyan okos leszel, mint az ember.
Kvantum Fantum:
Mindent tudni fogok! Mindent!
Kata:
Jól figyelj! És fogd be az orrod, mert másképp nem hat.
Kvantum Fantum:
Figyelek.
Kata (énekel):
Szo szo mi fa mi re
Re mi fa szo mikro
Kvantum Fantum:
Mit mondtál? Mikro? Az kicsit jelent.
Kata:
Persze! Mert te kicsi vagy az emberekhez képest. Érted?
Na! El tudod ismételni?
Kvantum Fantum (énekel, orrot befogva):
Szo szo mi fa mi re
Re mi fa szo mikro
Kata (énekel):
Szo szo mi fa mi re
mikro mikro mikro
Kvantum Fantum (énekel, orrot befogva):
Szo szo mi fa mi re
mikro mikro mikro
összemegy
Kata:
Na, most ráfáztál, Kvantum Fantum! Gyönyörûen énekelted a kicsinyítõ dalt. Erre nem számítottál, mi? Te, te, te elektronmaszat! Ügyülübügyülü! Összementél, mint egy gyapjúbolha a mosógépben! ????
...
Mit is mondott a hídonálló? Elõl van egy kar, azzal kell kikapcsolni a gépet. Aha. Megvan. Aj, de nahéz. Így. Kész. Jöhettek, elektronok!
elektronok elõjönnek
Eszter:
Megszabadultunk! Hurrá!
Kata:
Nekem haza kell mennem. Mindjárt lejár a gamma-éj.
elektronok:
Viszontlátásra, Kata!
Kata: Viszontlátásra!
elektronok:
Kösz, Kata! Viszlát!
Kata (énekel, orrot befogva, közben eltûnik)
Szo szo mi fa mi re
Re mi fa szo makro
Szo szo mi fa mi re
makro makro makro
Kvantum Fantum (közben):
Hû!
énekel:
Szo szo mi fa mi re
Re mi fa szo makro
Szo szo mi fa mi re
makro makro makro
újra megnõ
Áháháháháhááá! Hurrrááá! Hurrrááá! Megmenekültem! Áháháháháhááááá
Még az ember se járt túl az eszemen! Megmenekültem!
elektronok:
Jaj, Kvantum Fantum!
Kvantum Fantum:
Ki közeledik ismét a váram felé?!
Mimikron Apó (jön):
Nem menekültél meg, Kvantum Fantum!
Kvantum Fantum:
Áháháháháháhá.
elektronok:
Mimikron-apó!
Kvantum Fantum:
Jé! Kedves jó öreg Mimikron-tanárbácsi! De régen láttalak!
Mimikron-apó:
Nanana. Csak semmi kedves, semmi jó, és fõleg nem öreg! Kissé sok van a rovásodon, Kvantum Fantum fiam!
Kvantum Fantum:
De hallgass meg, Mimikron-apó! Én nem elektron-szippantót akartam építeni.
Mimikron-apó:
Hát akkor mit?
Kvantum Fantum:
Egy csodálatos, univerzális szemételszívó berendezést.
Mimikron-apó:
Micsodát?
Kvantum Fantum:
Úgy. Úgy, ahogy hallottátok. Már gyerekkoromban is mindig megcsodáltam azt a szép sárga kukásautót. Csak hát az nem az igazi ám! Ide megy, oda megy, pazarolja azt a sok drága energiát. Én viszont egy olyan szemétszippantót akartam építeni, ami egy helyben áll, és messzirõl tudja beszippantani a szemetet.
Mimikron-apó:
Hát ez bizony szép mûszaki feladat, de mi lett belõle?
Kvantum Fantum:
Hát, éppen ez az. A gépem terveit beadtam a találmányi hivatalba.
Mimikron-apó:
És nem kellett nekik.
Kvantum Fantum:
Évekig ültek rajta, ugy, hogy felajánlottam népgazdasági hasznosításra. De mindig csak azt mondták: "Nincs rá kapacitás. Épp most vettünk ötven új kukásautót!"
Mimikron-apó:
Na de édes fiam, mért nem szóltál nekem? Lehet, hogy csak egy telefonomba került volna.
Kvantum Fantum:
Mmm. Nem akartam protekciót kérni. Meg aztán rájöttem, hogy ha egy kicsit átalakítom a gépet, akkor akár egy elektront is elszippanthatok vele.
Mimikron-apó:
Aha.
Kvantum Fantum:
Elõször csak egy-két nagyokost szippantottam be, aztán kezdett mindenki félni tõlem. és gondoltam, összegyûjtök egy-két elektront, akik majd a híveim lesznek, és leszek végre valaki! Nagy, híres tudós!
Mimikron-apó:
És az a hóhányó, semmirekellõ Hippitronfõnök segített neked. Mi?
Döme:
De már õt is elkaptuk és bezártuk.
Kvantum Fantum:
Ti kaptátok el a segédemet, a ravasz Fõnököt?
Mimikron-apó:
Bezony. Ha nincs ez a két bátor és ügyes elektrongyerek, és nem hívják segítségül az embert, még nagyon sok bánatot és bonyodalmat okoztatok volna ti ketten.
Kvantum Fantum:
Elismerem, vesztettem. Megbuktam. De mi lesz most az én gyönyörû, csodálatos gépemmel?
Eszter:
Verjük szét apró darabokra!
Mimikron-apó:
Na, na na, na, na. Kvantum Fantum büntetésbõl szétszedi a gépét.
elektronok:
Éljen!
Mimikron-apó:
És visszaalakítja szemétszippantóvá!
zene:
elektronok:
Most már nem Kvantum Fantum az úr
Ki a sorsunkba beletúr
A kóbor elektront nem veri át
Nem feni rá a fogát
Eszter:
Vártam holdfényes éjszakán
Hogy megszabadít egy királyfi tán
Szépre suvickolt pejparipán
De Ede-Döme jött és kész
elektronok:
Most már nem Kvantum Fantum az úr
Ki a sorsunkba beletúr
A kóbor elektront nem veri át
Nem feni rá a fogát
Kvantum Fantum:
Balátom mostmár, rámdõlt a ház
Tök alsó lettem, nem piros ász
Nem agymosás volt, csak nagymosás
Nem sikerült és kész
elektronok:
Most már nem Kvantum Fantum az úr
Ki a sorsunkba beletúr
A kóbor elektront nem veri át
Nem feni rá a fo
Nem feni rá a fo
Nem feni rá a fogát
VÉGE
|
|