Kata:
És most tényleg benn vagyunk a kalapácsban?
Ede:
Benn. Méghozzá a városszéli park kellõs közepén.
Döme:
Nézd, Kata! Az ott a vasatom-lakótelep
Ede:
Gyönyörû!
Döme:
Ott meg egy csomó toprongyos alak hever a fûben.
Kata:
Aha
Ede:
Hû! Ha nem tévedek, azak hippitronok.
Döme:
Jajajajaj! Neutron-mama azt mondta, óvakodjunk tõlük!
Kata:
De lehet, hogy õk tudják az utat a vár felé. Figyeljünk csak!
Fõnök:
Hehehihahahiha. Alszanak az én drágalátos hippitronjaim. Szerencsére.
Nnna! Leteszem az elemózsiáskosarat, és megpróbálom felhívni Kvantum Fantumot. Hova is tettem a CB rádió-adóvevõmet? Aha, itt van a kolbász alatt. Halló, Sirály, halló, Sirály, halló, Sirály! Itt a dögkeselyû. Kvantum Fantum, jelentkezz! Vétel! ... Na! Mi van?!
rádió:
A Kraszna Alsószopornál árad, máshol apad. A Digitális Kanális nincs jelezve.
Fõnök:
Nna. Nahát ez nem sikerült. Úgy látszik, alszik a nagy varázsló. Na nem baj. Addig is átkapcsolok a zene hullámhosszára.
Fõnök énekel:
Ha leszáll a gamma-éj
S a hippitron aludni tér
A fõnök az, ki nem szunyál
S újabb parancsra vár
Egy rádió adóvevõ
Nem erõtérremegtetõ
Vele Kvantum Fantummal tárgyalhatok
De ez iszonyú na-hagy titok
Kvantum Fantum
Mindnyájunk é-hédesatyja
Vidáman me-hegnyuvasztja
Ki nem szere-heti õ-õ-õt
Kvantum Fantum
Ha eljön az õ birodalma
Miszlikbe a-haprogatja
Ki nem szere-heti õt.
E hippitron-társaság
Süt róluk a lustaság
Kis kajáért elhisznek minden mesét
És nem tudják, mi nagy a tét
Kvantum Fantumot imádják õk
A bõkezû jótevõt
Kis sonkáért, kolbászért, fõleg, ha fõtt
Istenként tisztelik õt
Kvantum Fantum
Mindnyájunk é-hédesatyja
Vidáman me-hegnyuvasztja
Ki nem szere-heti õ-õ-õt
Kvantum Fantum
Ha eljön az õ birodalma
Szemedet ki-hikaparja
Ha nem imá-ádod õt.
Ha Kvantum Fantum gyõz
Fejembe nem száll a gõz
Hat egy kis jutalom
Jut egy kis hatalom
Hasamat vakarom
És hogyha akarom
Egész nap lazsálok én
Ollé
Kvantum Fantum
Mindnyájunk é-hédesatyja
Vidáman me-hegnyuvasztja
Ki nem szere...
Kvantum Fantum:
Mi ez a rikácsolás? Megbolondultál?
Fõnök:
Jaj, ki van itt? ... Jaj! Az adóvevõ!
Kvantum Fantum:
Itt Kvantum Fantum hívja a hippitronfõnököt. Hány új kóbor elektront hálóztál be számomra?
Fõnök:
Hát, sajnos, ma még egyet sem.
Kvantum Fantum:
Hát micsoda munka ez?! Megmondtam, hogy új hívekre van szükségem, akik csak engem imádnak, csak engem fognak szolgálni. Az elektromos vihar rengeteg energiámba kerül!
Fõnök:
Igyekezni fogok, igyekezni, ígérem!
Kvantum Fantum:
Na azért! Huhuhahahuhuhahahahahahahahaaaaaa
Fõnök:
Kezicsókolom... Akarom mondani: Értem. Na persze! Mert azzal a rozzant masinával, azzal az elektronszippantóval csak egy-két csóró elektront tudott összefogdosni. Bezzeg én! Milyen szép sereget gyûjtöttem! Ideje is, hogy felkeltsem õket. Haj, istenem, ez a robot. Alfonz, ébredj!
Alfonz:
Öööö öööö
Fõnök:
Semmi öö! Verd fel ezt a szakadt bandát!
Alfonz:
Igenis, fõnök! Hu-u-u! Ébresztõ!
Fõnök:
Áh.. Micsoda amatõr! Alfonz! Hogy lehet ilyen durván, ilyen közönségesen? Hiszen a mi jelszavunk a békesség, a szeretet! ...
Ébresztõ föl! Sorakozó! Kajához igazodj!
elsõ hippitron:
Hû, odanézz! Megjött a vacsora!
Fõnök:
Stop! Elõbb az éjféli ájtatosság, aztán jöhet a zaba. Halljam!
hippitronok:
Sokáig éljen Kvantum Fantum, a jóságos tudós
Szeretünk téged, Kvantum Fantum, te jóságos tudós
Sokáig éljen Kvantum Fantum, a jóságos tudós
Szeretünk téged, Kvantum Fantum, te jóságos tudós
Kata (közben):
Jééé! Ezek a gonosz Kvantum Fantumot imádják?
Fõnök:
Csend! Valami mocorgást hallok! A bokor mögül! Ájtatosság felvüggesztve! Bokrot bekeríteni!
Ede, Döme, Kata:
Na! Hagyjatok, hé! Eresszetek! Hagyjatok!
Fõnök:
Kik vagytok? Mit akartok? Mit kerestek? Mért keresitek? Stb!
Döme:
Kérem, mi csak itt...
Fõnök:
Csönd!! Gyanús, roppant gyanús. Szóval kémkedtetek utánam. He?
Ede:
Nem, nem, dehogyis, csak elcsavarogtunk otthonról egy kicsit.
Fõnök:
Aha! Ez remek, Szóval meglógtatok. Épp ilyen bátor, ügyes elektronokra van szükségünk. Ugye?
második hippitron:
Alljatok be közénk!
Kata:
De ti a gonosz Kvantum Fantumot imádjátok!
harmadik hippitron:
Õ a legnagyobb, a legjóságosabb tudós!
Fõnök:
Igaz, Elektromóni?
Eelktromóni:
Igaz, igaz. És a Fõnök olyan sok jót mesélt róla!
Fõnök:
Na látjátok, galambocskáim. Valaki biztosan félrevezetett benneteket.
Döme:
Nem, nem igaz! Nem így van!
Ede:
Ez a Kvantum Fantum iszonyú viharokat kavar a gépével.
Döme:
Igen. És ezzel a szörnyû elektronszippantóval ártatlan kóbor elektronokat rabol.
Kata:
És elrabolta a kishugukat!
Elektromóni:
A kishugukat?!
Ede:
Ti is szolgák lesztek a varázsló várában!
Fõnök:
Felháborító! Honnan szedtetek össze ennyi zagyvaságot?
Döme:
Kérem, ez nem zagyvaság! Maga Mimikron-apó mesélt a gonoszlelkû Kvantum Fantumról.
Elektromóni:
Mimikron-apó? Akkor lehet, hogy behálózott bennünket a fõnök?
negyedik hippetron:
Talán még fejpénzt is kapsz értünk Kvantum Fantumtól.
hippitronok:
Hogy is van ez az egész? Kapjuk el a frakkját!
Rendõr:
Hé-hé-hé-hé! Táguljatok! - sípol - Állj! Senki ne mozduljon! Áhá, szóval itt az egész díszes társaság!
ötödik hippitron:
Jaj, jaj, mi igazán nem csináltunk semmit, tisztelt rendõr-bácsi!
Rendõr:
Hát éppen az az! Hogy nem csináltok semmit. Éppen most, amikor az elektromos vihar óta úgy megszaporodott a munka, hogy a becsületes melotronok alig gyõzik! És mibõl éltek? Loptok talán?
Kata:
Rendõr bácsi, ne tessék óket bántani! A fõnök a hibás! Õ csapta be õket!
Rendõr:
No nézd csak a kis hippitrontöpörtyût! Még meg sem száradt a fenekén az elektronhéj! És micsoda eszméletlen szerelés!
Elektromóni:
Õk nem hippitronok!
Döme:
A... a kishúgunkat elrabolta a... a gonosz Kvantum Fantum.
Ede:
És õt akarjuk kiszabadítani a félelmetes várból.
Rendõr:
Micsoda?! Háháháhá... Hiszen ahhoz meg kellene mászni a nagy Potenciálhegyet. Ott meg egy óriás tartja rettegésben a falusiakat.
Döme:
És tetszett már találkozni vele?
Rendõr:
Az nem az én körzetem, kérem. Ahhoz az óriáshoz nekem semmi közöm. Na és a hegyen túl jön még a Digitális Kanális. Annak a hídját egy furfangos õr vigyázza. Azon túl meg Kvantum Fantum és az iszonyú elektronszippantó.
Kata:
Én attól sem félek.
Rendõr:
Nacsak!
Ede:
Igen, mert õrá nem hat az elektromos erõtér. Mert õ... Mert õ ember.
Rendõr:
Ember? Szóval külföldi. És van bejelentett lakhelye?
Kata:
Nincs.
Rendõr:
Mindegy. Az õrszobán majd minden kiderül.
Fõnök (a rádióba):
Halló, halló! Kvantum Fantum! Kvantum Fantum! Kvantum Fantum! Lelepleztek! Azonnal kérek egy kis erõtérvihart a CH4-es körzetbe! Vétel!
Kvantum Fantum:
Máris küldöm, Á-há-há-há-há
erõtérvihar, Ede és Döme elszaladnak
hippitronok:
Jaj, Kvantum Fantum! Ja-haj!
Rendõr:
Utánam! Meneküljünk, amíg nem késõ!
Fõnök:
U-háháhá, u-háháhá. Nézd csak! Hát ez meg itt maradt. Úgy látszik, ez az ember-gyerek tényleg nem fél az elektromos vihartól.
Kata:
De nem ám!
Fõnök:
Hm. Gyere csak ide, galambocskám! Te leszel a legszebb ajándék Kvantum Fantumnak!
Kata:
Ne! Ne! Eressz el! Segítség! Ede! Döme!
a fõnök elviszi, Ede és Döme jönnek
Ede:
Mi aztán gyáván megfutottunk.
Döme:
Na és a vihar, az semmi? Szegény Kata is eltûnt.
Ede:
Csak a hippitronfõnök vihette magával. Hah. Biztos a vár felé menekült.
Döme:
De most már tudjuk, hol a vár.
Ede:
Tehát, irány a Potenciálhegy!
Döme:
Meg az óriás!
|
|