Döme:
Jaaaj, hadd pihenjek egy kicsit! Én még fejlõdésben vagyok.
Ede:
Hagyjuk ezt a rossz szöveget! Na, indulás!
Döme:
Eszter! Ede! Tényleg nem veszitek észre, hogy már egy órája
körbe-körbe mászkálunk?
Eszter:
Hát akkor mégiscsak eltévedtünk...
Döme:
Pedig egy rendes elektron-gyereknek ilyenkor már rég ágyban a helye!
Ede:
Jaj, jól van na. Hát olyan egyforma minden vasatom, hát nem csoda,
hogy megkeveri az embert.
Döme:
Hát az biztos, hogy dögunalmas egy ilyen vasatom-lakótelep.
Ede:
Ezért bizony kár volt meglógni otthonról. De te, te, Döme! Te mindenáron indiánosdit akartál játszani.
Eszter:
Ne veszekedjetek már! Azzal nem megyünk semmire.
Ede:
Igaza van Eszternek.
Döme:
Figyusz! Van egy ötletem! Én, mint az egész vasatom-lakótelep nagy feketelábú indiánfõnöke...
Ede:
Hát ami azt illeti, alég fekete a lábad, ideje lenne megmosni.
Döme:
Nanana... Szoval. Az összes elektron közül én tudok a legszebben, legvérfagyasztóbban indián-üvölteni.
Ede, Eszter:
Hát, az biztos.
Tehát... Üvöltök egy kicsit. Biztosan meghallja Proton-papa és Neutron-mama.
Ede:
Ez jó,
Eszter:
Zseniális vagy, Döme! Csináld!
Ede:
Csináld!
Döme üvölt.
Bekiabáló:
Szemtelen huligánok! Késõ este randalíroznak, üvöltenek! Hogy a Kvantum Fantum vinne el benneteket!
Ede:
Gratulálok! Sikeres akció volt.
Eszter:
Azt mondta, Kvantum Fantum?
Ede:
Kvantum Fantum... Ha nem tévedek, ez az az állítólagos gonosz varázsló, aki... aki állítólag itt-ott szörnyû erõtérviharokat kavargat valami... valami elektronszippantó géppel.
Eszter:
Állítólag azzal a rettenetes elektronszippantó géppel kóbor elektronokat rabol...
Döme:
De hát most mi is kóbor elektronok vagyunk, tehát... tehát...
Ede, Eszter:
...minket is ... elrabolhat.
Eszter:
Azt olvastam valahol, hogy a zene megnyugtatja az idegeket.
Ede:
Jó, akkor... akkor énekeljünkegy kicsit!
Döme:
Jó, énekelj, de... de csak halkan!
ének:
Ede: Elektron Ede vagyok
Döme: Jeles tanuló
Ede: Fizikából is ötös voltam
Döme: Ez most mire jó?
Ede: De hogy merre menjünk, azt nem tudom
Jön a gamma-éj és félek nagyon
Döme: Elektron Döme vagyok
Ede: A híres indián
Döme: Mindin nyomkeresõt játszanék
Ede: Suli helyett talán
Döme: De hogy merre menjünk, azt nem tudom
Jön a gamma-éj és félek nagyon
hárman: Proton-papa, Neutron-mama vár otthon ránk
mert nélkülünk nem teljes a vasatom-család
sok kis elektrontestvér aggódik nagyon
De hogy merre menjünk, azt nem tudom
Eszter: Elektron Eszter vagyok
fiúk: A mi drága kis húgunk
Eszter: Õk megígérték, hogy vigyáznak rám
fiúk: Mind bajban vagyunk
Eszter: Mert hogy merre menjünk, én sem tudom
Jön a gamma-éj és félek nagyon
hárman: Proton-papa, Neutron-mama vár otthon ránk
mert nélkülünk nem teljes a vasatom-család
sok kis elektrontestvér aggódik nagyon
De hogy merre menjünk, azt nem tudom
Döme:
Á, ne félj, Eszter! Ez az egész Kvantum-Fantum biztos csak olyan, mint a zsákos bácsi meg a mumus, amivel a nagyi szokott ijesztgetni
erõtérvihar...
Ede:
Hé, Döme! Döme! Eszter eltûnt!
ketten:
Eszter, hahó! Hahó, Eszter! Eszter! Hol vagy?! Eszteeer!
Ede:
Döme! Elrabolta!
Döme:
Az állítólagos Kvantum Fantum. Szegény Eszter!
Ede:
De hát nélküle pedig nem kerülhetünk Proton-papa és Neutron-mama szeme elé. Döme! Nincs más megoldás: meg kell találnunk Esztert.
Döme:
Jajj, hát meghibbantál? Csak nem ezzel a Kvantum Fantummal akarsz ujjat húzni?
Mimikron-apó a potenciálgödörben:
Jaaajjjj.... Jaaajjjj.... Jaaajjjj....
Döme:
Figyelj csak!
Ede:
Igen?
Döme:
Nem hallod? Lehet, hogy Kvantum Fantum hangja! Minket is el akar rabolni!
Mimikron-apó:
Segítség!
Ede:
Hahó! Ki van ott lent?
Mimikron-apó:
Én vagyok, Mimikron-apó!
Ede (suttog):
Juj! Mimikron-apó! Tudod, Döme, Tudod, a ...
Döme:
Aha... Akirõl tanultunk az iskolábanis.
Ede:
Az õsz, öreg, bölcs kóbor elektron.
Mimikron-apó:
Ez az iszonyú erõtérvihar belesodort a potenciálgödörbe!
Döme:
Kihozunk, Mimikron-apó!
Ede:
De hogyan?
Mimikron-apó:
A potenciálgödör mögött hagytam a fotonpuskámat. Azt hozzátok ide!
Döme:
Juuj! A híres fotonpuska!
Ede:
Gyere már, gyere! Itt van.
Döme:
Juj, de nehéz...
Mimikron-apó:
Támasszátok a gödör széléhez, és célozzatok meg vele! Ha pontosan találtok, a foton-golyó a gödörbõl kilök, és megmenekülök.
Döme:
Állj odébb, Mimikron-apó! ... Még egy kicsit balra, ...
Ede:
Dehogy, dehogy balra! Nem látod, hogy jobbra?
Döme:
Ide figy', akkor lõjj te egyedül.
Mimikron-apó:
Vigyázzatok, pontosan kell céloznotok!
Ede, Döme:
Egy, kettõ, három!
lövés
Mimikron-apó:
Nagyon köszönöm, hogy kiszabadítottatok.
Ede, döme (dünnyögve):
persze, ez természetes...
Mimikron-apó:
De nicsak, hisz ez a két elektrongyerek! Hogy kerültök ide gamma-éjnek évadján? Elcsavarogtatok otthonról?
Döme:
Izé, hát... ez, ez... Ez úgy történt, hogy az elektromos viharban Kvantum Fantum elrabolta a tesónkat, Esztert, és így a családunk szerkezete felbomlik. Mi ugyanis egy vasatom vagyunk. Proton-papa, Neutron-mama és a sok kis elektron-gyerek.
Ede:
Õ az öcsém, Döme. Vagy más néven a nagy feketelábú eletronfõnök. ...
Pard'... Én pedig Elektron Ede vagyok.
Döme:
És szeretnénk megkeresni Esztert.
Mimikron-apó:
Aha. Nagy fába vágtátok a fejszéteket. De tudjátok-e, hogy még ha meg is találnátok Kvantum-Fantum félelmetes várát, akkor sem mennétek semmire. Hiszen elektronoknak nincs hatalma az õ szippantó-gépe fölött.
Ede:
Még Mimikron-apó sem tud vele elbánni?
Mimikron-apó:
Hát a gépével még én sem. De Kvantum Fantumot már elfenekeltem egy párszor.
Döme:
Huhuhihu... A nagy varázslót...
Mimikron-apó:
Nem egészen. Tudjátok, én tanítottam az iskolában annak idején. Nagy kópé volt már akkor is, pedig nagyon jól tanult.
Ede:
Kedves Mimikron-apó, nincs valami jó ötlete?
Mimikron-apó:
Hát, ha bátrak vagytok és ügyesek,
Döme:
Igen, igen! Bátrak vagyunk! És
ketten:
Ügyesek vagyunk!
Mimikron-apó:
Akkor jól figyeljetek! Végtelen, beláthatatlan a világmindenség. Benne a mi világunk, bizony, icike-picike. A ti családotok a vas-atom.A millió és millió vasatom alkotja magát a vasat, és hogy a vasból mi lesz, azt egy hatalmas, csodálatos lény dönti el: az ember.
Ede, Döme:
Az ember?
Mimikron-apó:
Mi például egy kalapácsban lakunk. De vasból az ember tud csinálni szöget, lábast, rudat is. Ezekben ugyanolyan atomcsaládok laknak, mint a tietek. Az ember még az elektromos erõtérnek is tud parancsolni. Õt kell megkeresnetek.
Ede:
Á, hát ez lehetetlen. Az ember óriás, mi meg hozzá képest icike-picikék vagyunk.
Mimikron-apó:
Hmh, hmh, ... Na, mert kihoztatok a potenciál-gödörbõl, megtanítom nektek a legeslegnagyobb titkot. A nagyító és kicsinyítõ éneket. A Makro- és Mikrodalt.
Ede, Döme:
Varázsdal? Tanítsd meg!
ének:
Mimikron-apó:
Megtanítom a varázsdalt,
Jól figyeljetek!
Ha összekeveritek, abból bizony
Könnyen baj lehet
Egyik a Makrodal
Másik a Mikrodal
A Makrodallal nagy lehetsz,
Mint az emberek
A Mikrodallal lehetsz újra
Elektrongyerek
Egyik a Makrodal
Másik a Mikrodal
Most jön a Makrodal, a nagyító ének.
Szo szo mi fa mi re
Re mi fa szo makro
Szo szo mi fa mi re
Makro makro makro
Most jön a Mikrodal, a kicsinyítõ ének.
Szo szo mi fa mi re
Re mi fa szo mikro
Szo szo mi fa mi re
Mikro mikro mikro
A varázsdal csak akkor hat,
Ha befogom az orrodat
És ha letelt a gamma-éj
A varázsdal már mit sem ér
Egyik a Makrodal
Másik a Mikrodal
A gamma-éj az emberek világában egy óra. Ne feledjétek!
Ede:
Most már tudjuk, mikor telik el egy óra! Köszönjük a varázsdalt! Mimikron-apó! Viszontlátásra!
Döme:
Viszontlátásra!
Ede:
Döme! Ne vesztegessük az idõt! Próbáljuk ki azonnal!
ének:
Ede, Döme (orrot befogva):
Szo szo mi fa mi re
Re mi fa szo makro
Szo szo mi fa mi re
Makro makro makro