Mester: Egyedül vagyok atyám, tudom sorsom tiéd,
Tudom , amit tettem, még nem elég,
Itt állok előtted, az olajfák hegyén,
Addj jelt ha vétettem , hibáztam valamit én.
Nincs már sok hátra, utam véget ért,
De mondd miért velem tetted a szenvedés miért enyém.
Tiéd már a világ én nem hibáztam.
Vetettem a magot, kincst nem kívántam.
De jönnek utánnam próféták, a jövőt másként írják,
Miért a mostani kín, ha neved megcsúfolják.
Szerethetnék egy asszonyt, földi szerelemmel,
Lehetne boldogan élni, mégsem tehetem,
Egy bűnöm van, csak egy, az hogy most félek,
Bírják-e majd csontjaim, a szörnyű véget.
Mögöttem már minden, és minden lőttem áll,
Húlljon el tőlem a keserű pohár.
Mert beszánják majd vetésem, akikért, s amiért éltem
Eladó lesz a szenvedésem, a lélek kész, a test erőtlen.
Hol lesz atyám a mi országunk,
Hol lesz atyám az utolsó várunk,
Mert lesznek anyák, kik mikor szülnek,
Már tudják, hogy fiuk megfeszülnek.
Atyám, legyen meg a te akartod,
Ha én vagyok a kiválasztot, én tiéd vagyok.
Uram, megtettem mindent, mit kértél, úgy cselekdetem.
Uram megtettem mindent, mit kértél , úgy cslekedtem.
Ím eljött az óra, az ember fia bűnösök kezére adatik
|
|