Áruló: Nem, nem mégsem, ő megbocsátott nékem,
Add vissza szavam.
Nem, nem mégsem, ő megbocsátott nékem,
Nem kell jutalmad.
Rájöttem , hol a tévedés, ehez életem kevés,
Nem kell többé hatalom, nem kell többé pénz.
Felesleges minden, ehez nem vagyok elég,
Látom a jövőt, darabokra hullik szét.
Látom magam előtt, az évezredet,
A börtönökben élnek, akiket ő megtérített.
Lesznek majd gyengék, kiket a hit nem ér majd el.
Testvérről vall testvér erre nem készültem fel.
Megfeszítik a prófétákat, kik a jövő a jel nekünk.
Mocsokban fogunk élni, hamis rend szerint.
Vezér: Késő fiam, elkéstél imáddal,
Késő fiam, elkéstél az önváddal.
Áruló: Jön majd egy új idő, ahol az ő itéletével,
Az én nevemben élnek majd, a pénz kísértetével,
Fényeket kap minden ember, nem lesz több igaz szó.
Egy templomban térdel majd, igaz és áruló.
Lesz majd elég ember, lesz majd elég ok,
Elővenni egy-egy régi kartotékot.
Uram most vagy soha, még van vissza út,
Hol lesz ennek vége, oly mély lesz ez a kút.
Mit jövőnek látok én, szörnyű vízió,
Hadd szülessek újra én, lehetek áruló.
Vezér: Késő fiam, elkéstél imáddal,
Késő fiam, elkéstél az önváddal.
Tömeg: Késő már, ...
A jövőt megválthatod, egyetlen egy csókkal.
|
|