Lány: Ki vagy te büszke ember, ki megzavartad ünnepünk,
Ki vagy te különös ember, rád itt halál vár.
Mester: Felhős este után, a holnapi napsugár,
A pusztában egy nyárfa, mely a viharokat is állja,
Lány: ki vagy te büszke ember, ki szembe szállsz az erővel,
Mester: Megtisztulsz majd egyszer, megtudod időben.
Lány: Valah tiszta voltam, tisztának születtem.
Bélyeg került rám, ezt kell viselnem.
Mester: A hit erejével, eltűnik a bélyeg,
A szeretet hatalma fény a sötét éjben.
Lány: Eljöttem hozzád, fényt láttam szemedben
Éreztem az erőt, az áldást kezedben,
Akarom hallgass meg, ne küldj el engem,
Gyónom neked bűnöm, hisz a bűnben fürödtem.
Vak voltam, most látok, veled magamra leltem.
Néma voltam, szólni tudok, nem mások helyettem.
Felgyulladt a fény, hogy másképp lehet élni,
Lehet a gyűlöletet szeretetre cserélni.
Ölelj át, gyere karjaimba, amerre majd lépsz virágot hintek eléd,
Ölelj át, gyere karjaimba, amerre jársz, virágot teszek az útra.
Mester: Az én utam más, te már megtaláltad,
Találkoznom kell valaki mással.
Nem lehetek egy emberé, a világot kell szeretnem,
Nem lehetek egy emberé, másért küldtek engem.
Lány: Ahol én fekszem majd, az lesz az ágyad,
Étel lesz az asztalon, enyhítse étvágyad,
Otthonod lesz otthonom, és ha megkívánsz majd,
Szülök neked gyermeket, ha az lesz a vágyad,
Mester: Menj el, nem tehetem, szeress majd egy férfit,
Ajándékozd őt, mert atyád így kéri.
Hogy veled leszek ígérem, minden pillanatban,
Nem lehetek tiéd, mégis együtt leszünk majd.
Mester: Menj el, nem tehetem, találkozunk majd
Lány: Ölelj át,
Mester: Bűneid megváltom, megáldalak,
Menj, tiszta lettél, nincs már több bűnöd.
Lány: Virágot hintek rád,
Mester: Ím feloldozlak.
Hited legyen a szeretet, hited legyen atyám.
Aki hosszú útra rendelt engem, ki a mennyben vár,
Lány: Mély álmomból, felébredtem éppen,
Nincs többé hatalom, mely engem megkísérthet.
Mester: Legyen miénk a szeretet
Lány: Legyen miénk a szeretet.
Mester: Kell egy tiszta vízű tó, egy óriási rét,
Ahol a gondolat nincs gúzsba kötve, hol sárkányt fúj a szél.
Kell egy sűsű lombú erdő, sok énekes madár.
Ott rejtőzhetsz a bánatoddal, hogy új erőt találj
Együtt: Kell egy égig érő hegycsúcs, kell mély szakadék,
Ott értelmet kap minden perced, mely porrá hullna szét.
Kell egy mindent rontó nagy vihar, egy őszinte világ,
Ahol a csodákat, mit elképzeltél együtt éljük át.
Lány: Kell egy hely, az ontthonod, egy asztal és egy szék,
Mester: S az érzés mi hallva volt, a Napban olvad szét.
Lány: Kell egy ember is egy óriás, s az együtt mondott szó.
Együtt: a szeretet az egyetlen, mi neked is, nekem is jó-ó
Legyen miénk a szeretet, hited legyen tiéd.
Legyen miénk a szeretet, hited legyen tiéd.
Az égből az angyalok, úgy néznek majd rád,
Megszületett ily prófétájuk, az új ember király,
Legyen miénk a szeretet, hited legyen enyém,
Legyen miénk a szeretet, hited a legyen enyém.
Legyen hited a szeretet, hited legyen enyém
Legyen miénk a szeretet, a szeretet legyen tiéd.
|
|