Áruló: Itt állok én, a némák vezére.
Itt állok én, aki a mester után tévedt.
Itt állok én, ki bűnösből ember lettem.
Itt állok én, a múltért kell fizetnem.
Elárulom hitemet, s míg ember lesz a Földön,
Megölik mit Isten adott, mit tőle kaptunk kölcsön.
Megveszik mi megvehető, míg lesz emberi élet.
Megölik majd magukban a jövőt a reményt a szépet.
A népnek látvány kell, látvány kell, nem élet.
Ingyen lakoma, álhír, vásár, hazug dícséret.
A népnek látvány kell, látványos ígéret,
Ingyen, törvényes, minden nép ítélet.
Elkellett döntenem, gazember leszek.
Mert ez az én sorosom, ez az én szerepem.
Sírhatok magamért, és áshatom a sírom.
De lesznek követőim, ahogy a jövőt most látom.
Meg kell tennem, másképp nem lehetett.
Meg kell most tennem, velem a bűn megszületett.
Oda kell adnom őt, hogy én legyek az első.
Ki bástyát épít a jövőnek, új világot teremtő.
Kit hova sorolnak, kié lesz az érdem.
Ki volt a mester, uram ne kérd számon tőlem.
Mindenkori bűneim végleg megbánom,
De ezt az egyet, az utolsót, uram nem kívánom.
Jönnek majd új próféták, jönnek akik tudják,
Hogy a megfejtést a jelszót, mindenségben írják.
Én csak ott állok, szerény kis emberként.
Aki tette a dolgát, aki nem kapott soha jelvényt.
Hé uram, légy igazságos,
Addj nekem erőt, addj még kis időt.
Uram légy igazságos....
Addj nekem erőt, addj még kis időt...
Magam előtt látok, börtön rácsokat.
Elszabadul a pokol, megölnek ártatlanokat.
Elárulja majd, apa a gyermekét,
Szerető a szeretőjét, testvér a testvérét.
Uram, én már határoztam, én gazember leszek,
Uram erről az útról vissza nem térhetek.
Uram, addj valaki mást, egy új égi követet.
Legyen más ki ellenem a mester követ el.
Nem akarom, nem akarom, nem akarom de mégis.
Nem akarom, nem akarom, nem akarom de mégis.
Sorsom én választottam, ne sírjon senki értem,
Aki jobban tudta volna, legyen övé az érdem.
|
|