Ajtó, vasrács, kőfal, elszáll!
Halvány, fényfolt, tűz gyúlt, lángol!
-Szűz testem,
-Szűz testem,
-Tűz lángján!
-Szűz testem,
-Szűz testem,
-Tűz lángján!
Már felszívta testem a fényt!
És lelkem az űrben fent jár Istennél!
Száll és kering fényben fürdik,
Kábulat árnyán nagy út vár...
Száz színű holdbéli táj!
Szárnyas fémtest visz egy új világba!
A tiszta ész és szándék űr csodája!
Az érzék tisztább mint forrásvíz,
Húsommá lesz így minden szín!
Kék hús,
Söld pokol,
Vörös sárgák,
Tűz narancs,
Bíborfény,
Sebrózsák,
Szürkék, szürkék, szürkék.
Felhők habzó tengerén szét fut a fény!
Ó Uram a mindenség tündöklő szép!
Miért dúlják szét miért pusztul-e szépség?
Miért dúlják szét miért pusztul-e szépség?
Járjuk az űrt látjuk az egyetlen célt,
Hogy létezhess még kell hogy békében élj!
Nyitva a szemünk oly tisztán lát mindent,
Nyitva a szemünk oly tisztán lát mindent!
Lát, lát, lát! |
|